A KKP BŰNÖZŐ TERMÉSZETÉRŐL
Előszó
Majdnem egy évszázados történelmén keresztül az erőszakos kommunista mozgalom az emberiség számára csak háborút, szegénységet, kegyetlenséget és diktatúrát hozott. A Szovjetunió és a kelet-európai kommunista pártok összeomlásával ez a végzetes és abszurd dráma a múlt század végére az utolsó állomásához érkezett. Az átlagpolgároktól a párt főtitkáráig már senki sem hisz a kommunizmus mítoszában.
A kommunista rezsim nem „isteni felhatalmazás”[1] miatt, és nem is demokratikus választások útján jött létre. Romboló ideológiájú hatalmának törvényessége teljességgel kétségbe vonható.
A KKP nem hajlandó a történelem áramlatával összhangban lelépni a történelem színpadáról. Ehelyett a különböző politikai mozgalmak során, évtizedek alatt kifejlesztett kegyetlen módszereket használja, hogy megújítsa haldokló legitimitását.
A KKP reformpolitikája és nyitási kísérletei csak álcázzák azon kétségbeesett szándékát, hogy megőrizze totalitárius uralmát. Kínának az utóbbi 20 évben elért gazdasági sikerei sem tetették le a KKP-val a henteskését. Inkább hasznot próbál húzni ezekből az eredményekből, hogy megújítsa elvtelen kiskirályságának arculatát, valójában azonban egyre hazugabbá és álnokabbá válik. A legszörnyűbb az, hogy mindent megtesz az egész nemzet alapvető erkölcsi normáinak a megsemmisítésére, az embereket manipulálva igyekszik minden kínait bűnözővé tenni, és olyan környezetet teremteni, amely segítségével „lépést tartson az idővel”.
Ebben a történelmi pillanatban különösen fontos számunkra, hogy világosan megértsük, miért cselekszik úgy a KKP, mint egy bűnöző, fel kell tárnunk bűnöző természetét, hogy a kínai nép hosszan tartó stabilitást és békét érhessen el, és minél hamarabb új korszakba léphessünk és elkezdhessük építeni a gyönyörű, megújult jövőt.
1. A KKP bűnöző természete sohasem változott
1.1 Kiknek a kedvéért vannak a reformok?
A történelem folyamán valahányszor a KKP válságba került, igyekezett megmutatni, hogy javító változtatásokat szeretne, ezzel egy új illúziót akart elhitetni az emberekkel. Kétségtelen, hogy ezek az illúziók időről időre füstbe mentek. Ma a KKP rövid távú eredményekre törekszik és a gazdasági fellendülés látszatát próbálja kelteni, hogy ismét meggyőzze az embereket, hogy higgyenek a KKP-val kapcsolatos illúziókban. Ugyanakkor a KKP és a nép közötti alapvető érdekkülönbségek megmutatják, hogy ez a hamis fellendülés nem tart sokáig. A KKP ígérte reformnak egyetlen célja van: hogy megőrizze az uralmát. Ez a reform biceg, mert csak a felszínt változtatja meg, a lényegi dolgokat nem. Ez alatt a bicegő fejlődés alatt társadalmi válság érik. Ha kitör a válság, komoly károkat fog okozni az egész nemzetnek és minden egyes embernek.
A vezetők változásával a KKP vezetőinek új nemzedéke került hatalomra, amely nem vett részt a kommunista forradalomban; ezért egyre kisebb a tekintélyük a nép vezetésében. A legitimitási válságában azonban a csoportérdekek védelme egyre inkább az egyéni érdekek védelmének legfőbb garanciájává vált. A KKP természete önző. Nem ismer önmérsékletet. Abban reménykedni, hogy egy ilyen párt békés úton aláveti magát az ország békés fejlődésének – az egy vágyálom.
Nézzük csak, mit mond a KKP szócsöve, a Nép Napilapja 2004. július 12-i számának címoldala:
„A történelmi dialektika a következőket tanította a párttagoknak: A dolgokat, amelyeket meg kell változtatni, azokat meg kell változtatni, ellenkező esetben romlás következik be, és azok a dolgok, amelyeket nem kell megváltoztatni, maradjanak változatlanul, különben az önpusztításhoz vezet.”
Mik azok a dolgok, amelyeket változatlanul kell hagyni? A Nép Napilapja ezt így magyarázza: „A párt alapvonalának – az egy központ, két alappont elméletnek[2] egy évszázadon keresztül rendíthetetlennek kell maradnia.”
Az emberek nem értik pontosan, mint is jelent az „egy központ”, „két alappont” kifejezés, de azt értik, hogy a párt elhatározása, hogy megőrizze közös érdekeit és a diktatúráját, sohasem fog megváltozni. A kommunizmus az egész földön vereséget szenvedett, és már a végét járja. De minél romlottabbá válik valami, annál pusztítóbb a haldoklásában. A KKP-val párbeszédet folytatni a demokratikus átalakításról, annyit jelent, mint elkérni a tigristől a bőrét.
1.2 Mit tenne Kína a Kommunista Párt nélkül?
Miközben Kína a teljes összeomlás felé halad, a nép hirtelen észrevette, hogy a párt ördögi kísértete a folyamatosan változó legaljasabb módszerekkel csempészte be a kártevő elemeket az átlagemberek életének minden területére.
Mennyi kínai sírt keservesen a halott Mao arcképe előtt, kétségbeesetten kérdezve: „Mit tenne Kína Mao elnök nélkül?” A sors iróniájából, 20 év múlva, amikor a világon felmerült a kérdés, mennyire legitim politikai szempontból a kommunista párt, a KKP egy újfajta propagandahullámmal azt sugallta a kínaiaknak: „Mit tenne Kína a Kommunista Párt nélkül?”
Valójában a KKP mindenütt jelenlévő ellenőrzése olyan mélyen megbélyegezte a kultúránkat és a tudatunkat, hogy még a KKP megítélésének a kritériumait is maga a párt adta. Ha korábban a KKP úgy irányította az embereket, hogy beléjük oltotta a saját elemeit, most begyűjti annak a termését, amit már elvetett, mivel az emberek már megemésztették az elméjükbe oltott dolgokat és beszívták a sejtjeikbe. Az emberek a KKP logikájával gondolkoznak, sőt a KKP helyébe képzelik magukat és úgy döntik el, hogy mi a jó és mi a rossz. Ami az egyetemisták leverését illeti 1989. június 4-én a Tienanmen téren, néhányan azt mondták: „Ha én lennék Teng Hsziao-ping, én is tankokkal fojtanám el a tüntetést.” A Fálun Gong üldözése kapcsán néhányan azt mondják: „Ha Csiang Cö-min helyében lennék, én is megsemmisíteném a Fálun Gongot.” Ami pedig a szólásszabadság tilalmát illeti, a következők hangzanak el: „Ha én lettem volna a Kommunista Párt helyében, én is ezt tettem volna.” Az igazság és a lelkiismeret elvesztek, csak a Kommunista Párt logikája maradt meg. Ezek a következményei a KKP által alkalmazott gonosz és kegyetlen módszereknek. Amíg a KKP folyamatosan csepegteti méreganyagát az emberek agyába, addig mindig új erőre kap, hogy megőrizze a hatalmát.
Mit tenne Kína a KKP nélkül? Ez a gondolkodásmód pontosan illeszkedik a KKP azon szándékához, hogy hatalma alatt tartsa az embereket, akiknek az ő logikája szerint kell gondolkodniuk.
Kína népe 5000 évet élt a Kommunista Párt nélkül. A világon egyetlen nép sem volt, amely megállt volna a társadalmi fejlődésben csak azért, mert valamelyik rezsimje elbukott. Ugyanakkor a KKP ördögi uralmának az évtizedei után az emberek ezt a tényt már nem képesek tisztán látni. A KKP továbbfolytatja a propagandáját, hogy az emberek úgy gondoljanak a pártra, mint a saját anyjukra. A KKP mindenütt jelenlévő politikája oda juttatta az embereket, hogy nem tudják elképzelni az életüket nélküle.
Mao Ce-tung nélkül Kína nem omlott össze, összeomlana a KKP nélkül?
1.3 Mi a zűrzavar valódi forrása?
Sok ember ismeri a KKP igazi arcát, helyesen értékeli ördögi viselkedését, és ki nem állhatja a harcait és csalásait. Azonban ezzel egy időben tartanak a politikai mozgalmaitól és az ezekből származó káosztól, és félnek attól, hogy káosz lesz Kínában. Ezért, amikor a KKP zűrzavarral fenyegetőzik, az emberek szó nélkül követik a parancsait és teljesen erőtlennek érzik magukat a zsarnoki hatalom előtt.
Valójában a többmilliós létszámú hadsereggel és fegyveres rendőrséggel rendelkező KKP maga a felfordulás forrása. Az átlagembereknek sem okuk, sem lehetőségük nincs, hogy zűrzavart keltsenek. Éppen az összeomlás szélén álló KKP vezeti meggondolatlanul a népet a káosz felé. „A stabilitás mindennél fontosabb”, „Csírájában elfojtani minden instabilitást előidéző elemet” – ezek a szlogenek váltak elméleti alapjaivá az emberek elnyomásának. Ki a felelős azért, ha Kínában nincs stabilitás? Nem a zsarnokságra szakosodott KKP? A KKP zűrzavart kelt, aztán létrehozza a káoszt, amit lever. Csak egy gonosztevő viselkedik így.
2. A KKP feláldozza a gazdasági fejlődést
2.1 Mások munkája árán megszerezni az emberek hitét
A KKP az elmúlt 20 év gazdasági eredményeire alapozza a legitimitását. Valójában ezt a gazdasági növekedést a kínai nép fokozatosan érte el, miután a KKP kissé enyhített a béklyókon, így ezek az eredmények nem a KKP érdemei. Ugyanakkor a KKP nemcsak hogy magának tulajdonítja ezeket az eredményeket, hanem elismerést is vár el ezekért a néptől. Reméli, hogy az emberek elhiszik, hogy nélküle nem érhették volna el ezeket az eredményeket. Mindenki tudja, hogy a nem kommunista országok már rég túlhaladták ezt a fejlődést.
Ha a sportolók aranyérmesek lesznek, ki kell fejezniük hálájukat a KKP-nak. A párt nem habozik annak a hamis képnek a kialakításában, hogy ő a létrehozója a „nagy sportnemzetnek”, ezzel is dicsőítve bölcs vezetését. Kína súlyos veszteségeket szenvedett a SARS-járványban, de a Nép Napilapja arról számolt be, hogy Kínának a párt „alapelmélete, alapvonala, alapelvei és alapvető tapasztalatai” révén sikerült legyőznie a vírust. A Shenzhou-V űrhajó fellövése is csak az űrkutatás és technológia szakemberei segítségével volt lehetséges, de a KKP ezt a tényt is annak bizonyítására használta, hogy csak az ő vezetésével válhatott Kína az egyik legfőbb világhatalommá. Ami Kínának a 2008-as olimpiai játékok megrendezésére való jogosultságát illeti, valójában a nyugati országok azért nyújtották ezt a „pálmaágat”, hogy az emberi jogok javítására ösztönözzék Kínát. A KKP ezt a tényt arra fordítja, hogy megerősítse hatalma legitimitását, és még jobban elnyomja a kínaiakat. A „hatalmas piaci lehetőség”, amely oly csábítóvá teszi Kínát a külföldi befektetők szemében, valójában az 1,3 milliárd lakosságú Kína vásárlói kapacitásából ered. A KKP ezt nemcsak a saját előnyére fordította, hanem fegyvert is kovácsolt belőle a nyugati országok ellen, hogy azok a KKP játékszabályai szerint működjenek együtt.
A KKP minden rossz dolgot a reakciós erőknek és bizonyos személyek titkos szándékának tulajdonít, miközben minden pozitívum a pártvezetést illeti. A legkisebb eredmény is arra szolgál, hogy erősítse a KKP helyzetének legitimitását. A KKP még az általa elkövetett hibákat is a saját céljait szolgáló pozitívummá változtatja. Például amikor a KKP nem tudta tovább titkolni az AIDS terjedését, egy új személyiséget teremtett magának. Óvatosan működésbe hozta a propagandagépezetet, mindenkit mozgósított a közismert színészektől kezdve a párt főtitkáráig, hogy a legfőbb bűnösből, a KKP-ból a jótevő alakját hozza létre, aki segít minden betegen, és ő a vírus megsemmisítője, aki legyőzi a betegséget. Egy ilyen komoly élet-halál kérdésben a KKP csak arra tudott gondolni, hogy hogyan dicsőíttesse ezáltal magát. Csak az ilyen bűnös manipulátorok, mint a KKP, lehetnek ilyen szemtelenek, híján minden együttérzésnek, hogy ebből is hasznot akarnak húzni, teljes közömbösséget érezve az emberi életek iránt.
2.2 A rövidlátás miatt bekövetkezett gazdasági veszteségek
Szembekerülve a „legitimitás válságával”, a KKP az 1980-as években a reformok és nyitás politikájához folyamodott, hogy megtartsa hatalmát. A gyors sikerek hajszolása kilátástalan helyzetbe sodorta Kínát, amelyet a közgazdászok a „későn jövők átkának” neveztek el.
A „későn jövők átkának” vagy a „későn jövők előnyének” koncepciója, ahogy ezt bizonyos értelmiségiek nevezik, arra a tényre utal, hogy a fejlődő országok, amelyek később kezdtek fejlődni, több szempontból csak utánozhatják a fejlett országokat. Az utánzásnak két formája lehet: követni lehet a társadalmi rendszerüket vagy átvenni a technológiai, ipari modelljüket. A társadalmi modellt nehéz követni, mivel a reformok veszélyeztethetik egyes politikai és társadalmi csoportok érdekeit. Ezért a fejlődő országok inkább a fejlett országok technológiáját hasznosítják. Bár a technológia alkalmazása elősegíti a gazdasági fejlődést, de előfordulhatnak előre nem várt kockázatok, sőt hosszú távú fejlődési kudarchoz is vezet.
A KKP a „későn jövők átkának” az útját követi, azaz a bukáshoz vezető utat. Az utóbbi két évtizedben a technológia utánzása bizonyos sikereket hozott Kínának, amiket a KKP rögtön felhasznált, hogy megerősítse legitimitását és továbbra is ellenálljon az olyan politikai reformoknak, amelyek alááshatják az érdekeit. Így dobta oda áldozatul a nép hosszú távú érdekeit.
2.3 Súlyos ára van a KKP gazdasági fejlesztésének
A KKP egyfolytában a gazdasági fejlődésért dicsőíti magát, de valójában Kína gazdasági helyzete jelenleg alacsonyabb a világrangsor szerint, mint a Qianglong-korszakban (1711-1799) volt, a Qing-dinasztia idején. A Qianglong-korszakban Kína GDP-je a világ GDP-jének 51%-át tette ki. A Szun Jat-szen alapította Kínai Köztársaság korai éveiben (Kuomintang időszak) Kína GDP-je a világ GDP-jének 27%-át tette ki. 1923-ra ez a szám 12%-ra esett vissza. 1949-ben, amikor a KKP hatalomra került, már csak 5,7% volt, míg 2003-ra már nem érte el a 4%-ot sem. A Kuomintang időszakától eltérően, amikor a GDP esése a sokéves háborúk következménye volt, a KKP uralkodása alatt a folyamatos gazdasági hanyatlás béke idején következett be.
Ma, amikor a KKP saját legitimitása érdekében gyors sikereket és azonnali hasznot szeretett volna elérni, az általa végrehajtott „bicegő” reformok, amelyek csak saját érdekeinek a védelmét szolgálták, nagyon sokba kerültek az országnak. Az utóbbi 20 évben elért gyors gazdasági fejlődés az ország tartalékainak nagymértékű elpocsékolásából és a környezet pusztításából származott. A GDP jelentős részét a jövő nemzedék lehetőségeinek a feláldozásával sikerült elérni. 2003-ban Kína kevesebb, mint 4%-kal járult hozzá a világ gazdaságához, és mindemellett az acél, cement és más anyagok felhasználása egyharmadát tette ki annak, amit az egész világon felhasználtak.[3]
Kínában 1980 és 1990 között az elsivatagosodott terület valamivel több mint 1.000 négyzetkilométerről 2.460 négyzetkilométerre nőtt. Az egy főre jutó mezőgazdasági terület az 1980-as 2 mu-ról (1300 m2) 2003-ra 1,43 mu-ra (952 m2) csökkent. A föld újrafelosztásának széles körű mozgalmában az elmúlt néhány évben a kínai mezőgazdaság 100 millió mu-nyi szántóföldet vesztett el. Gyakorlatilag csak a föld 43%-a van jelenleg használatban. Ma Kínában a kibocsátott szennyvíz-mennyiség – 43,95 milliárd tonna, ez már most 82%-kal túlhaladja a környezet kapacitását. A hét fő folyó vízrendszerében a víz 40,9%-át nem fogyaszthatja sem ember, sem állat. A tavak 75%-a szennyezett, ezért különböző fokú eutrofizáció [a vízben a növények elszaporodása többlet tápanyag hatására] fordul elő [4]. Soha nem volt ilyen éles a konfliktus a természet és az ember között, mint a mai Kínában. Sem Kína, sem a világ nem engedheti meg magának ezt a növekedést. A gyors fejlődés és gazdag házak külső csillogásával megtévesztett kínai nép nem veszi észre ezt a fenyegető ökológiai válságot. El fog jönni az az idő, amikor a természet bosszút áll az embereken – a következmények végzetesek lesznek a kínai nép számára.
Csak összehasonlításképpen: A kommunizmustól megszabadult Oroszország, ahol egyszerre hajtottak végre gazdasági és politikai reformot, az agónia rövid időszaka után gyorsan fejlődni kezdett. 1999 és 2003 között a GDP-je 29,9%-kal nőtt. A nép életszínvonala szemmel láthatóan emelkedett. A nyugati pénzügyi körök nemcsak vitatják az „orosz gazdasági jelenséget”, de be is fektetnek Oroszországban, mivel perspektivikus ország lett. Oroszország befektetési szempontból az egyik legvonzóbb ország: a 2002-es 17. helyről 2003-ra a 8. helyre lépett elő, amellyel befektetési szempontból a világ első 10 legnépszerűbb országa közé került.
Még India is, amely a kínaiak szemében a szegénység és etnikai konfliktusok országa, az 1991-ben elkezdett gazdasági reformok óta gyors növekedést és 7-8%-os gazdasági fejlődést ért el. Indiában viszonylag teljes piacgazdasági jogrendszer van, a pénzügyi rendszer egészséges, a demokratikus rendszer jól fejlett, és a társadalmi tudat is stabil. A nemzetközi közösség Indiát egy nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkező országnak tekinti.
Ezzel szemben a KKP csak a gazdasági reformmal foglalkozik, figyelmen kívül hagyva a politikai változtatásokat. A gyors ütemben virágzó gazdaság csalóka látszata természetes fékjévé vált a „társadalmi fejlődésnek”. Ez az egyoldalú reform növekvő egyenlőtlenséget okozott a kínai társadalomban, és kiélezte a társadalmi konfliktusokat. Az emberek által elért pénzügyi nyereségeket nem védik stabil jogi és alkotmányos rendszerek. Ezenkívül a hatalmat kezükben tartó kommunisták az állami tulajdon privatizációját arra használták fel, hogy megtömjék a saját zsebüket.
2.4 A KKP újra és újra megtéveszti a parasztokat
A KKP a parasztok segítségével ragadta magához a hatalmat. A falusi lakosok a KKP által ellenőrzött területeken létezésének kezdeti időszakában mindent a KKP-nak szenteltek. Ellenőrzést szerezve az ország felett a párt ugyanazokat a parasztokat súlyos megkülönböztetésben részesítette.
Miután a KKP átvette a hatalmat, egy nagyon igazságtalan rendszert vezetett be: a lakossági nyilvántartási rendszert. Az egész országot két csoportra osztották: falusi és nem falusi lakosokra, szembeállítva ezt a két csoportot egymással. A parasztoknak nincs orvosi biztosításuk, nincs munkanélküli segélyük, nincs nyugdíjuk, és nem kaphatnak bankkölcsönt. A parasztok nemcsak hogy a társadalom legszegényebb rétegét képezik, de ők viselik a legnagyobb adóterheket is. Hozzájárulást kell fizetniük a társadalmi alapba, a népjóléti alapba, adminisztratív irányítási hozzájárulást, külön oktatási díjat, születésszabályozási díjat, katonai szervezési és kiképzési díjat, vidéki útépítési díjat és katonai szolgálati kompenzációs díjat. Ezeken a hozzájárulásokon kívül át kell adniuk a gabonájuk egy részét meghatározott áron az államnak, valamint mezőgazdasági adókat, földadót, a helyi termékek adóját, vágási díjakat és számos más adót fizetniük. Ezzel ellentétben a lakosság többi részét nem terhelik ezek az adók és hozzájárulások.
2004. január elején Wen Jiabao kiadott egy kormányjelentést „1. számú dokumentum” címmel, amelyből kiderül, hogy a vidéki területek vannak a legnehezebb helyzetben az 1978-as gazdasági reformok óta. A parasztok többségének bevétele stagnált vagy csökkent. Szegényebbek lettek, és a városi és vidéki lakosok közötti jövedelemkülönbség tovább nőtt.
Egy kelet-szecsuani erdőgazdaságban a hatóságok 500.000 jüant (60.500 dollárt) osztottak szét erdőtelepítésre. Az erdőgazdaság vezetői először is 200.000 jüant eltettek a saját zsebükbe, majd csak a maradék 300.000 jüant szándékoztak fatelepítésre fordítani. Mivel az irányítás minden szintjén elraktak a pénzből, így nagyon kevés maradt azoknak a parasztoknak, akik a fatelepítést végezték. A kormánynak nem kellett attól tartania, hogy a parasztok a nem megfelelő finanszírozás miatt megtagadják a projekten való munkát. A parasztok annyira elszegényedtek, hogy nagyon kevés pénzért dolgoztak. Ez az egyik oka annak, hogy a Kínában gyártott termékek olyan olcsók.
2.5 Gazdasági érdekek felhasználásával zsarolni a nyugati országokat
Sokan úgy tartják, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatok fejlődése elősegíti az emberi jogokat, a szólásszabadságot és a demokratikus reformokat. Több mint egy évtized után az idő bebizonyította, hogy ez csak vágyálom. A nyugati üzleti életben meglévő tisztességet és átláthatóságot Kínában a személyes kapcsolatok, a korrupció és a csalás váltja fel. Több nyugati nagyvállalat felelős azért, hogy a korrupció erősödött Kínában, néhányuk még segítette is a KKP-t, hogy elrejtse az emberi jogok megsértését és saját népének az üldözését.
A KKP úgy működik, mint a maffia, kijátszva gazdasági kártyáit a diplomáciai kapcsolatokban. Az, hogy a repülőgép-gyártási szerződést Franciaországgal vagy az USA-val köti-e meg Kína, csak azon múlik, hogy melyik ország hallgat az emberi jogok kérdéséről. Sok nyugati üzletembert és politikust a Kínából jövő gazdasági nyereség hajt és irányít. Észak-amerikai informatikai cégek látják el Kínát olyan speciális technológiával, amellyel blokkolni tudják az internetet. Néhány internetes weboldal, hogy beléphessen a kínai piacra, beleegyezett, hogy cenzúrázza saját magát és kiszűri a KKP-nak nem tetsző információkat.
A Kínai Kereskedelmi Minisztérium adatai alapján Kína 2004. áprilisáig 990,13 milliárd dollár értékű külföldi befektetésről írt alá szerződést. Szemmel látható a külföldi tőke hatalmas „vérátömlesztése” a KKP gazdaságába. A tőke befektetése azonban nem hozta el a kínai nép számára az olyan alapelveket, mint a demokrácia, a szólásszabadság és az emberi jogok. Propagandájában a KKP kihasználja a külföldi befektetők és külföldi kormányok feltétel nélküli együttműködését és egyes országok hízelgését. Kihasználva Kína látszólagos fellendülését a kínai párttisztviselők nagyon ügyesek lettek abban, hogy összejátszanak az üzletemberekkel, elosszák maguk között az állami vagyont és megakadályozzák a politikai reformokat.
3. A KKP agymosási technikája fejlődik: a „nyilvánvalóan durvától” a „kifinomultig”
Sokszor lehet hallani, ahogy az emberek ezt mondják: „Tudom, hogy a KKP sokat hazudott, de most igazat mond.” A sors iróniájából gyakran előfordult, valahányszor a KKP komoly hibát követett el, hogy az emberek ezt mondták. Ez azt mutatja, mennyire tökéletesítette a KKP az utóbbi évtizedekben a nép megtévesztésére alkalmazott módszereit.
Az emberek már immunissá váltak a KKP meséi iránt, ezért a koholmányai és a propagandája „kifinomultabbá” és „professzionálisabbá” vált. A szlogen-propagandát továbbfejlesztve a jelszavak egyre kifinomultabbak és árnyaltabbak lesznek. Különösen a Kína körül felállított információs blokád körülményei között alkot a KKP részleges tényeken alapuló történeteket, félrevezetve a nyilvánosságot, ami még károsabb, mint maga a hazugság.
Az angol nyelvű „Chinascope” nevű újság 2004 októberében megjelentetett egy cikket arról, hogy a KKP milyen kifinomult eszközöket alkalmaz az igazság elkendőzésére. A SARS-járványnak a szárazföldi Kínában való kitörésekor 2003-ban, a külvilág sejtette, hogy Kína elkendőzi az információkat a járványról, de a KKP több ízben is elutasította ezt a vádat. Ahhoz, hogy megvizsgálja a KKP által a világ felé terjesztett információk valóságtartalmát, a szerző elolvasta a Xinhuának mind a 400 jelentését az év elejétől április elejéig. A jelentések a következőket tartalmazták: A SARS-járvány felbukkanásával a központi és a helyi szintű hatóságok szakértőket mozgósítottak, hogy időben kezeljék a betegeket, akiket később a gyógyulás után kiengedtek a kórházakból. Válaszul arra, hogy a bajkeverők arra uszították az embereket, hogy készleteket halmozzanak fel, hogy elkerüljék a kapcsolatot a külvilággal, amikor a betegség elterjed, a kormány azonnal eloszlatta a pletykákat, véget vetett a pletykáknak, így a társadalmi rendet sikeresen fenntartották. Ennek ellenére a Kína-ellenes erők kis csoportja az igazság elfedésével vádolta Kínát, de az országok és az emberek nem hittek ebben. A soron következő, Guangzhouban megrendezésre kerülő Kereskedelmi Vásáron sokan vettek részt az üzleti élet képviselői közül az egész világról. A külföldről érkező turisták megerősítették, hogy biztonságos Kínában utazni. Még az Egészségügyi Világszervezetet is megtévesztette a KKP, és kijelentette, hogy a kínai kormány kész együttműködni, és megfelelő intézkedéseket foganatosítani a SARS-járvány kérdésében, hogy ne merüljenek fel problémák. 20 nap múlva a szakértők „zöld utat kaptak” Guangdong tartomány helyszíni ellenőrzésére. A szerzőnek az a véleménye alakult ki elolvasván ezt a több, mint 400 cikket, hogy a 4 hónap alatt minden nyíltan történt, és a KKP-hivatalnokok nagy gondossággal jártak el az ügyben. Csak 2003. április 20-án jelentette be a kormány szóvivője egy sajtókonferencián, hogy a SARS-járvány elterjedt Kínában, amivel közvetve bevallotta, hogy a kormány eltitkolta a valóságot a járványról. Ekkor ismerte fel a szerző az igazságot és értette meg a KKP által alkalmazott megtévesztő és gátlástalan eszközöket.
A tajvani általános választásokon a KKP ugyanezt a „fokozatos” és „kifinomult” megközelítést alkalmazta. Azt sugallta az embereknek, hogy az elnöki választások katasztrófákhoz vezetnének: megnőne az öngyilkosságok száma, összeomlana a tőzsde, elterjednének a „furcsa betegségek”, mentális zavarok keletkeznének, a sziget lakói kivándorolnának, általános lenne a családon belüli viszály, az életkedv elvesztése, a piac hanyatlása, véletlenszerű utcai lövöldözések, tiltakozások, tüntetések, a kormányhivatalok elleni támadás, társadalmi zavargások, politikai bohózat. A KKP időről időre teletöltötte a kínaiak fejét ezekkel a gondolatokkal, amelyek elősegítették, hogy ezt a következtetést vonják le: „mindezek a csapások a választások katasztrofális következményei” vagy „nem szabad megengednünk, hogy nálunk is demokratikus választások legyenek”.
Ami a Fálun Gongot illeti, a KKP még magasabb szintű jártasságot mutatott a rágalmak kitalálásában, hogy a Fálun Gongot befeketítse. Életszerű jeleneteket rendezett, egyiket a másik után. Nem csoda, hogy ez sok kínait megtévesztett. A KKP olyan ügyességre tett szert a megtévesztésben, hogy az áldozatok készségesen hisznek a KKP hazugságaiban, és azt gondolják, hogy az igazságot mondja nekik.
Az utóbbi évtizedekben a KKP által végrehajtott agymosás még kifinomultabb lett, ami megtévesztő és szégyentelen természetének természetes kiterjesztése.
4. A KKP képmutatása az emberi jogok terén
4.1 A demokrácia bitorlásától a hatalom megragadásán át a zsarnoki uralomig a demokrácia látszatán keresztül és az emberi jogok megsértésének eltitkolása
„Egy demokratikus államban a szuverenitás a nép kezében van, amely megfelel az Ég és Föld elveinek. Ha egy nép demokratikusnak vallja magát, de szuverenitása nem a nép kezében van, akkor nem jár a helyes úton, és az útját csak tévútnak értékelhetjük, az állam pedig nem demokratikus. Hogy lehetne demokratikus az az állam, ahol nem ért véget a párturalom és nincsen általános választójog? Vissza kell adni a népnek a jogait!”
Azt gondolhatnánk, hogy ez egy „külföldi ellenség” cikkéből származó idézet, aki meg akarja dönteni a KKP-t. De tévednénk, ez az idézet a KKP újságjából, a Xinhua Napilap 1945. szeptember 20-i számából származik.
A KKP kikürtölte a „népi választásokat” és követelte, hogy „adják vissza a népnek a jogait”, amely nagy tetszést váltott ki akkoriban és tabuvá vált azóta, amióta a KKP megszerezte a hatalmat. A nép, aki állítólag az „ország gazdája lett”, nem rendelkezik semmiféle joggal, hogy döntéseket hozzon. Nincs szavunk rá, hogy leírjuk a KKP természetét, és amit a népével tett.
Ha bárki azt képzeli, hogy ami volt, az elmúlt, és hogy a KKP ördögi kultusza, amely azzal kezdődött, hogy embereket ölt meg, és hazugsággal kormányozza az országot, megváltozott, és most a KKP jóindulatú lett és valóban igyekszik „visszaadni az embereknek a jogaikat”, az nagyon téved. Olvassuk el, mi jelent meg a Nép Napilapjának 2004. november 24-i számában, 60 évvel a fent említett idézet után: „A teljes ideológiai ellenőrzés a politikai és ideológiai alapja a párthatalomnak.”
Nemrég a párt valami újat javasolt: a „Három nem elvét”[5]. Az első közülük: „Fejlődés viták nélkül”. A KKP igazi célja nem a fejlődés, a hangsúly azon van, hogy „viták nélkül”, amely a gyűlés „egyhangú határozatát” hirdeti.
Mike Wallace, a CBS híres tudósítója 2000-ben megkérdezte: „Miért nem tartanak Kínában általános választásokat?” Csiang Cö-min erre azt felelte: „A kínai nép nem eléggé tanult ehhez.”
Ugyanakkor 1939. február 25-én a KKP a Xinhua Napilapban a következőket kürtölte ki: „A Kuomintang azt gondolja, hogy a demokratikus politikát nem lehet megvalósítani Kínában, csak néhány év múlva. Azt gondolják, hogy a demokratikus politika csak akkor valósítható meg, ha a nép tudása és iskolai végzettsége eléri az európai és amerikai burzsoá demokratikus országok tudását és iskolai végzettségét, de éppen ellenkezőleg, egy demokratikus rendszerben lehet könnyebben oktatni és tanítani az embereket.”
Ennek alapján jól láthatjuk az 1939-ben a Xinhua Napilapban megjelent cikk és Csiang Cö-min nyilatkozata közötti különbséget, amely jól mutatja a KKP igazi természetét.
Az 1989-es Tienanmen téri mészárlás után a KKP az emberi jogokról szóló szánalmas hírnévvel tért vissza a világ színpadára. A történelem választási lehetőséget adott a KKP-nak: vagy megtanulja tisztelni az emberek jogait és valóban helyreállítja az emberi jogokat, vagy továbbra is megfosztja a népet a jogaitól, azt hirdetve a külvilágnak, hogy tiszteli az emberi jogokat, mindezt csak azért, hogy elkerülje a nemzetközi elítélést.
Sajnos a KKP, kétszínű természetének megfelelően, habozás nélkül a második utat választotta. Nagyszámú híres, de becstelen embert gyűjtött össze és egységesített a tudomány és vallás területéről, és különös feladattal látta el őket, hogy hazugságpropagandát fejtsenek ki külföldön és kürtöljék ki, hogy Kína nagy haladást ért el az emberi jogok kérdésében. Összeállított egy listát hamis emberi jogokról, mint például az embernek a lakhatáshoz való joga, az élelemhez való joga. (A KKP úgy gondolja, hogy az éhező számára a legfontosabb az élelemhez való jog. Ha valaki éhes, nincs arra joga, hogy beszéljen? Akkor is, ha az éhező nem tud beszélni, joga van annak beszélni helyette, aki jóllakott?) A KKP igyekezett megtéveszteni a kínai népet és a nyugati demokráciákat, azzal manipulálta őket, hogy játszott az emberi jogokkal, és ezt nyilatkozta: „A mai idők a legjobbak az emberi jogok szempontjából Kínában.”
Kína Alkotmányának a 35. törvénycikke kimondja, hogy a Kínai Népköztársaság állampolgárai rendelkeznek a szólás-, sajtó-, gyülekezési, szervezkedési szabadsággal, továbbá tiltakozhatnak és tüntethetnek. A KKP játszik a szavakkal. Uralma alatt számtalan embert fosztottak meg a hit-, szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságtól. A KKP még azt is kijelentette, hogy az állampolgárok bizonyos csoportjai által benyújtott petíciók törvénytelenek. Az állampolgárok különböző csoportjai nem egyszer kértek engedélyt, hogy tüntetést tarthassanak Pekingben. A kormány ahelyett, hogy engedélyt adott volna, letartóztatta a kérvényezőket. A Hongkonggal szemben folytatott különleges politika, azaz az „egy ország, két rendszer”, amelyet a KKP az alkotmányban rögzített, szintén egy trükk. A KKP arról beszélt, hogy semmilyen változás nem történik 50 évig Hongkongban, és 5 évre rá mindennek ellenére, megpróbálja a kettős rendszert egységesíteni, felhasználva a zsarnoki törvényhozás fondorlatait. (23. törvénycikk) [6]
A KKP által használt új, sötét trükk lényege az, hogy a „laza beszéd” illúziójával elfedje az ellenőrzés és a megfigyelés rendszerét. Csak úgy tűnik, hogy a kínaiak szabadabban nyilváníthatják ki a véleményüket és az internet segítségével információkhoz juthatnak hozzá. A KKP nyíltan kijelenti, hogy szólásszabadságot biztosít, és sokan el is hiszik ezt. Ez azonban hazugság. Itt nem arról van szó, hogy a KKP jóindulatúbb lett, hanem inkább arról, hogy a társadalmi fejlődés és a technológiai előrelépés megállíthatatlan. Vizsgáljuk meg, hogy a KKP milyen szerepet játszik az internet szempontjából. Blokkolja a weboldalakat, szűri az információkat, figyeli a csevegőszobákat, ellenőrzi az e-maileket, bünteti a felhasználókat. Minden, amit tesz, regresszív jellegű. Ma néhány olyan kapitalista segítségével, aki figyelmen kívül hagyja az emberi jogokat és a saját lelkiismeretét, a KKP rendőrségét olyan csúcstechnológiai eszközökkel szerelték fel, amelyek segítségével az internethasználók minden lépését követhetik a járőr-kocsikból. Ha megnézzük, hova fejlődött az ördögi cselekedeteivel arcátlanságban a KKP, akkor hogyan várhatjuk el tőle, hogy előrelépés történjen az emberi jogok tekintetében és általában a demokratikus szabadság felé? A KKP maga jelentette ki: „Kívülről lazább, belülről szigorúbb.” A KKP gátlástalan természete nem változik.
Hogy a KKP pozitív képet alakítson ki magáról az ENSZ Emberi Jogi Bizottságánál, 2004-ben a KKP egy sor eseményt szervezett, hogy súlyosan megbüntesse azokat, akik visszaéltek az emberi jogokkal. Ezeket az eseményeket csak a külföldiek szemének szánták, de egyáltalán nem voltak lényegi változások. Mert Kínában az emberi jogok legnagyobb megsértője maga a KKP, illetve annak a vezetői: Csiang Cö-min, a volt főtitkár, Luo Gan, a Politikai és Jogi Bizottság volt titkára, Zhou Yongkang, a közbiztonsági miniszter és Liu Jing, a közbiztonsági miniszterhelyettes. Ezekben az emberekben megbízni, hogy megbüntetik azokat, akik visszaélnek az emberi jogokkal, olyan dolog, mint megkérni a rablót, hogy fogja el a tolvajt.
Vagy egy másik hasonlattal élve, a KKP olyan, mint a sorozatos erőszaktevő, amikor nem látja senki, 10 lányt is megerőszakol egy nap. Ha azonban túl sok ember van, csak egy lányt támadhat meg a tömeg előtt. Mondhatjuk-e akkor az erőszaktevőről, hogy megjavult? A színfalak mögött elkövetett támadástól eljut egészen a nyilvánosig, ami azt bizonyítja, hogy az erőszaktevő még szégyentelenebb és aljasabb, mint azelőtt. A sorozatos erőszaktevő természete egyáltalán nem változott meg, ami megváltozott, csak az, hogy nem olyan egyszerű bűntettet elkövetnie.
A KKP diktatórikus természete és ösztönös félelme attól, hogy elveszti hatalmát, meghatározza azt a viselkedést, hogy ne legyen tisztelettel az emberi jogok iránt. Az emberi, anyagi és pénzügyi erőforrások, amelyeket az emberi jogok terén elkövetett tettek megszépítésére fordítottak, messze túlhaladja azokat a reális erőfeszítéseket, amelyeket az emberi jogok javítására fordíthattak volna. A büntetlen gyilkosságok és a Kína egész területén folyó üldözések a kínai néppel történt legnagyobb tragédia.
4.2 Bűntettek elkövetésének az elrejtése a törvény, mint álruha mögé
Azért, hogy egyes csoportok magánérdekeit megvédjék, a KKP egyfelől megfeledkezik elsődleges feladatáról, nevezetesen teljesen magára hagyja a munkásokat, a parasztokat és az egész népet, másfelől a csalás és bűnözés egyre fejlettebb eszközeit veti be az emberi jogok megsértésére. A világ közvéleménye előtt a KKP az ilyen jogsértéseket olyan népszerű fogalmakkal kendőzi el, mint „jogállamiság”, „piac”, „a nép javára”, „reformok”, hogy összezavarja az embereket. A KKP nem változtatta meg az ördögi, bűnöző természetét, egyszerűen csak „nyugati stílusú öltönybe” öltözködött. Ez még megtévesztőbb és csalárdabb, mint a KKP „Mao öltönye”. George Orwell Állatfarm című művében (1945) a disznók megtanulnak állni, és két lábon járni. Az újonnan szerzett képesség egy új imázst adott a disznóknak, de azzal még nem változtatták meg disznó-természetüket.
4.2.1 A kínai Alkotmányt sértő törvények és rendeletek alkotása
Az alkotmányellenes törvényeket és rendeleteket a különböző szinteken lévő végrehajtó szerveknek adják ki, mint úgynevezett „jogalapot”. Ennek célja, hogy szigorúan fellépjenek a nép erőfeszítései ellen az üldözések megszüntetésére, a szabadság megszerzésére és az emberi jogok betartására.
4.2.2 A nem politikai kérdések politikai eszközökkel történő megoldása
Hétköznapi társadalmi problémákat is olyan szintre emelnek, mint „a párttal való versengés a tömegekért”, „a párt és az ország bukásának az okozása”, „felkelés”, „ellenséges erők”. Nem politikai problémákat politikaivá tesznek, hogy a KKP a politikai mozgalmat, mint propagandaeszközt használhassa a gyűlölet szítására.
4.2.3 A politikai kérdések nem politikaiként való kezelése
A KKP legújabb taktikája, hogy megtámadja a demokratikus beállítottságú embereket és az önálló gondolkodású értelmiségieket, az, hogy csapdát állítson nekik, majd bebörtönözze őket. Az ilyen csapdák közé tartozik a prostitúcióról és adócsalásról szóló vád. Ennek oka az, hogy ne keltsen feltűnést, és elkerülje a külföldi csoportok általi elítélést. Ezek a vádak elegendőek ahhoz, hogy aláássák a vádlott jó hírét, de arra is használhatók, hogy nyilvánosan megalázzák az áldozatokat.
A KKP bűnöző természete csak egyetlen vonásában változott meg, ha egyáltalán megváltozott, hogy még embertelenebb és szégyentelenebb lett.
4.3 A KKP több mint egymilliárd embert tart kifordított logikája fogságában
Képzeljünk el egy visszaeső bűnözőt, aki betör egy házba és megerőszakol egy lányt. A tárgyaláson ez a bűnöző azzal védi magát, hogy nem ölte meg az áldozatát, csak megerőszakolta, és a gyilkosság súlyosabb bűncselekmény, mint az erőszak. Mivel nem követett el gyilkosságot, ezért nemcsak hogy nem bűnös, de azonnal szabadlábra is kell helyezni. Az embereknek hálával kell tartozniuk, hogy csak erőszakot követett el, de nem ölt.
Ez a logika meglehetősen abszurd. Ugyanakkor a KKP logikája, amivel védte magát az 1989. június 4-én a diákok ellen elkövetett mészárlás után ugyanaz volt, mint a fent említett bűnözőé. A KKP azzal érvelt, hogy a „diákok elnyomásával” elkerülte a lehetséges belső zűrzavart. A „belső zűrzavar” elkerülése végett a diákok elnyomásának a tette felmentést nyert.
Mit jelent az, amikor egy bűnöző megkérdezi a bírót a bíróságon: „Mi a jobb: a nemi erőszak vagy a gyilkosság?” Ez a kérdés azt mutatja, hogy a bűnözőnek már nincs lelkiismerete. Ehhez hasonló a Tienanmen téri mészárlás, a KKP és csapata nem arra válaszolnak, hogy bűnösek-e a gyilkosság elkövetésében. Ehelyett azt kérdezik a nemzetközi közösségtől, hogy melyik jobb: „A diákok leverése vagy a belső zűrzavar, amely polgárháborúhoz vezethet?”
A KKP ellenőrzi az egész államgépezetet és a propaganda összes eszközét. Más szóval a KKP 1,3 milliárd kínai embert tart a fogságában. 1,3 milliárd tússzal a kezében, a KKP mindig azt állíthatja, hogyha nem nyomja el a nép bizonyos csoportjait, akkor belső zűrzavar léphet fel és az ország veszélybe kerülhet. Ezért a KKP-nak jogában áll, hogy bármely csoportot üldözzön, ahol tetszik neki, és amikor csak tetszik neki, mert ez mindig jogos lesz. A csalárd érvelés és félrevezető következtetések hallatán van-e a KKP-nál szégyentelenebb és alávalóbb bűnöző?
4.4 Korbáccsal és kenyérrel. A szabadság biztosításától az elnyomás növeléséig
Sok kínai ember ma úgy érzi, hogy „szabadabb”, mint korábban, és ezért azon reményüket fejezik ki, hogy a KKP megjavul. Valójában az embereknek biztosított szabadság mértéke a KKP válságérzetétől függ. A KKP mindent elkövet, hogy megőrizze a közös pártérdekeket, beleértve, hogy úgynevezett demokráciát, szabadságot, illetve emberi jogokat ad a népnek.
Ugyanakkor a KKP vezetése alatt ezt az embereknek nyújtott úgynevezett szabadságot nem védi egyetlen törvény sem. Az ilyesfajta „szabadság” pusztán csak egy eszköz arra, hogy elnémítsanak és ellenőrizzenek embereket annak látszatával, hogy követik a nemzetközi tendencia demokráciára irányuló törekvéseit. Alapjában véve a „szabadság” kibékíthetetlen ellentétbe kerül a KKP diktatórikus érdekeivel. Amint egy ilyen konfliktushelyzet felmerül és túllép a KKP tűréshatárán, mindjárt visszavesz minden „szabadságjogot”. A KKP történelme folyamán több ízben is voltak olyan időszakok, amikor megengedte a szólás szabadságát, de ezeket az időszakokat mindig szigorú ellenőrzés követte. Ilyen ciklus több is volt a KKP történelme folyamán, amely csak további adalékul szolgál a KKP gonosz természetéhez.
Ami az Internetet illeti, ha megnézzük a KKP hivatalos Xinhua weboldalát vagy a Nép Napilapja című online kiadványt, akkor azt látjuk, hogy jó néhány negatív hírt lehet találni Kínáról. Ez elsősorban azért van, mert nagyon nagy számban keringenek negatív hírek Kínában, és az ügynökségeknek közölniük kell valamit, hogy továbbra is hitelesek maradjanak. Másfelől ez egybeesik a párt nézetével, amely szerint: „Egy kis kritika nagyon hasznos.” A negatív hírekkel kapcsolatos tudósítások mindig olyan emberekhez kapcsolódnak, akiknek semmi közük a párthoz és ez tovább növeli a párt iránti bizalmat, bármely kérdésről is legyen szó. A párt ügyesen ellenőrzi, hogy mit közöljenek és mit ne, és milyen mértékben közöljék, továbbá, hogy a hírt a hazai vagy a KKP által ellenőrzött külföldi médiában kell-e közölni. A KKP nagy mestere a negatív hírekkel folyó manipulációnak, amelyekkel így eléri a kívánt eredményt: hat az emberek szívére. Sok fiatal kínai meg van győződve róla, hogy a KKP a szólásszabadság megfelelő szintjét biztosítja, bíznak és hisznek a Pártban. Ők a KKP által ellenőrzött hazudozó média kifinomult stratégiájának az áldozatai. Sőt mi több, káoszt keltve az országban és nyilvánosságot adva ennek a médiában, a KKP azzal fenyegeti az embereket, hogy csak ő képes a káosz idején ellenőrzés alatt tartani a helyzetet, és ezzel veszi rá az embereket, hogy támogassák a KKP uralmát.
Ha megvizsgáljuk azokat a jeleket, amelyek szerint az emberi jogok javultak Kínában, láthatjuk, hibás lenne azt gondolni, hogy a KKP magától megváltozott. A történelemben, amikor a KKP a Kuomintang-kormány megdöntéséért harcolt, úgy tett, mintha a népi demokráciáért harcolt volna. Gonosz természete meghatározza, hogy a KKP egyetlen ígérete sem megbízható.
5. A KKP bűnöző természetének különböző szempontjai
5.1 A földek elherdálása hiúságból, az ország elárulása a nemzeti egység nevében
„Fel kell szabadítanunk Tajvant”, „Egyesítenünk kell Tajvant” – ezeket a jelszavakat lehet hallani a KKP-tól az utóbbi évtizedekben. Ezzel a propagandával a KKP úgy viselkedik, mint egy nacionalista vagy egy patrióta. Azonban valóban törődik a területek egységével? Egyáltalán nem. Tajvan csak egy történelmi probléma, amely a Kuomintang és a KKP harcának eredményeként merült fel, és a KKP csak arra használja, hogy megtámadja az ellenfeleit és elérje a nép támogatását.
A kezdeti időkben, amikor a KKP a „Szovjet Kína” szlogenjét használta a nemzeti párt uralma idején, az Alkotmány 14. törvénycikke kimondta, hogy „minden etnikai terület és tartomány igényelhet önállóságot”. A Szovjetunióhoz igazodva ennek az időszaknak a szlogenje ez volt: „Támogatni a Szovjetet”. A kínai-japán háború idején a KKP célja nem az volt, hogy győzzön a japán megszállók ellen, hanem hogy a saját erejét növelje. 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg belépett Kína észak-keleti területeire, ahol rablást, gyilkosságot és nemi erőszakot követett el, de a KKP egy szót sem szólt tiltakozásképpen. Pontosan ugyanúgy, amikor a Szovjetunió Külső-Mongóliát támogatta a Kínától való önállósodási törekvéseiben, a KKP ismét hallgatott.
1999 végén a KKP és Oroszország aláírta a kínai-orosz határmegállapodást, amelyben a KKP elfogadta a Qing-dinasztia és Oroszország között több mint száz évvel azelőtt kötött összes egyenlőtlen megállapodást, és több mint egymillió négyzetkilométernyi területet adott el Oroszországnak, amely terület akár több tucat Tajvan is lehet. 2004-ben a KKP és Oroszország aláírta a kínai-orosz keleti határ-kiegészítő megállapodást, és a KKP elvesztette a Heilongjiang tartományban található Heixiazi-sziget felének szuverenitását Oroszországgal szemben.
Ami az egyéb vitás határkérdéseket illeti, mint például a Nansha-szigeteket (Spratly-szigetek) és a Diaoyu-szigeteket (Senkaku-szigetek), a KKP-t ezek egyáltalán nem érdeklik, mivel ezek a kérdések nem befolyásolják a KKP hatalmi ellenőrzését. A KKP harsonaszóval kiált „a Tajvannal való egyesülésért”, amely csupán porhintés és fondorlatos eszköz a vak hazafiság szítására és a társadalom figyelmének a belső problémáktól való távol tartására.
5.2 Erkölcsöt nélkülöző alattomos politika
A kormánynak mindig megfigyelés alatt kell állnia. A demokratikus országokban a hatalom megosztása, a szólás- és sajtószabadság az eszközei ennek az ellenőrzésnek. Ezenkívül a vallási meggyőződés is az erkölcs stabilitását biztosítja.
A KKP az ateizmust terjeszti, és ennek következtében az isteni szabályok nem segítik elő az erkölcs erősítését. Innen erednek a KKP meggondolatlan és önkényes tettei, amelyek során diktatúrával irányít és gonoszságokat követ el. Ki tudja a KKP-t ellenőrizni? Csak maga a KKP. Ez volt az a szlogen, amivel a KKP évtizedeken keresztül becsapta az embereket. Először ezt úgy hívták, hogy „önkritika”, aztán „önellenőrzés”, majd a párt „öntökéletesítése”, most pedig a „párt kormányzási képességének az önhelyreállítása”. A KKP hangsúlyozza az úgynevezett „önfejlesztésre” való rendkívüli képességét. A KKP nemcsak beszél erről, de lépéseket is tesz, mint például a „Központi Fegyelmi Ellenőrző Bizottság”, a „Petíciós Iroda” és más ehhez hasonlók létrehozása. Ezek a szervezetek nemcsak, hogy nem vonzóak, de haszontalanok is, mint a „virágok a vázában”, amik csak összezavarják és becsapják az embereket.
Erkölcsi és jogi korlátozások nélkül a KKP „önfejlesztő” törekvései hasonlóak a kínai mondáshoz: „A saját szív démonokat teremt.” Ez csak a KKP által használt kifogás, amelynek segítségével ellenáll mindenféle külső ellenőrzésnek és megtagadja, hogy sajtószabadság lehessen, és hogy szabadon szerveződhessenek politikai pártok. A politikai gonosztevők arra használják ki ezt a csalást, hogy port hintsenek az emberek szemébe és megőrizzék a KKP legitimitását és az uralkodó csoport érdekeit.
A KKP a politikai intrikák szakértője. „A nép demokratikus diktatúrája”, ”demokratikus centralizmus”, „politikai konzultációk” és még egy sor más megtévesztő módszer, mindebből csak a „diktatúra” igaz.
5.3 A ravaszság felhasználása. A japán hódítók elleni hazug ellenállástól a hazug terrorellenességig
A KKP mindig is azt állította, hogy a kínai népet a japán megszállók legyőzésére vezette. Ellenben több archív történelmi dokumentumban is az áll, hogy a KKP szándékosan kerülte a csatákat a kínai-japán háborúban. A KKP csak halogatta a cselekvést, arra használva ki a Kuomintang részvételét a háborúban, hogy a saját hatalmát növelje.
Mindössze csak néhány főbb csatáról beszélhetünk: a „Pingxing hágónál lévő csatáról” és a „száz ezred csatájáról”, amelyeket Kína északi részén vívtak. Az első csatában a KKP nem játszott vezető szerepet, a KKP csapatai csak lesben álltak a japán tartaléksereggel szemben. Ami a második csatát illeti, a KKP belső köreiben úgy tartották, hogy a háborúban való részvétel sérti a Központi Bizottság stratégiáját. Ezek után a csaták után Mao és hadserege már nem vettek részt más nagy csatákban, és nem az ő soraikból kerültek ki a kínai-japán háború olyan hősei, mint Dong Cunrui [7] az 1948-ban a Kuomintang ellen folytatott háború idején, vagy Huang Jiguang [8] a koreai-amerikai háború idején. A KKP-nak csak néhány magas rangú parancsnoka halt meg a Kína és Japán között folytatott háború harcmezején. A KKP még a mai napig sem meri nyilvánosságra hozni, hogy hány sebesült volt a Japán elleni harcok idején, de a kínai-japán háború hőseinek állított emlékművek száma is csekély Kína területén.
Akkoriban a KKP létrehozta a „határterületek kormányát” Shaanxi, Gansu és Ningxia tartományokban, messze a frontvonaltól. A mai szakszókincset használva, a KKP az „egy ország, két rendszer” vagy „két Kína” politikáját folytatta. A KKP parancsnokainak a japánok elleni harcokban tanúsított hősiességétől eltekintve, a felsőbb pártvezetők nem voltak őszinték a kínai-japán háborúban, arra használták fel a háborúban való részvételüket, hogy a saját erejüket erősítsék. Amikor Kína és Japán 1972-ben újra felvették a diplomáciai kapcsolatokat, Mao Ce-tung bevallotta az igazságot Kakuei Tanaka japán miniszterelnöknek: a KKP hálával tartozik Japánnak, mivel a kínai-japán háború nélkül a KKP nem juthatott volna hatalomra Kínában.
Ez a teljes igazság a KKP félrevezető állításával kapcsolatban, miszerint arra késztette a kínai népet, hogy nyolc évig kitartson, és végül megnyerje a kínai-japán háborút.
Több mint fél évszázaddal később, amikor szeptember 11-én terroristák támadták meg az USA-t, a terrorista-ellenesség került a figyelem középpontjába. A KKP ekkor ismét a megtévesztés stratégiájához folyamodott, ugyanúgy, ahogy tette azt a kínai-japán háború idején is. A terrorizmus-ellenességet, mint álruhát használja fel, hogy elnyomja a különböző vallások híveit, a másként gondolkodókat, a helyi szervezeteket és a kisebbségi csoportosulásokat, megbélyegezve őket a „terrorizmus bélyegével”. A nemzetközi terrorista-ellenes légkörben a KKP erőszakos üldözésbe kezdett.
2004. szeptember 24-én a Xinhua hírügynökség idézte a Xinjing Napilapot, amely szerint Peking megnyithatja az első irodát az országban, amely a terrorizmus-ellenes harccal foglalkozik. A KKP befolyása alatt álló külföldi médiában nagybetűkkel közölték, hogy a „610-es iroda” csatlakozik a terrorizmus-ellenes akciókhoz és legfőbb célja, hogy küzdjön az olyan terrorista szervezetek ellen, mint a Fálun Gong. (A 610-es iroda egy kormányzati szervezet, melyet külön a Fálun Gong üldözésére hoztak létre.)
A KKP a terrorizmus bélyegét üti a Fálun Gong követőire, azokra a fegyvertelen emberekre, akik nem kezdenek harcba, ha ütik vagy bántalmazzák őket, akik csak békés úton kérik a hitükhöz való jogot. A KKP kihasználva a kedvező terrorizmus-ellenes hangulatot, állig felfegyverzett külön osztagot mozgósított, hogy megkezdje békés, védtelen emberek üldözését. A KKP a terrorizmus-ellenességet használta fel, hogy elkerülje a nemzetközi figyelmet és elítélést. Az itt felhasznált hazugságok nem különböznek a kínai-japán háborúban felhasználtaktól. A KKP visszaélt a terrorizmus-ellenességgel, kihasználva ezt a fontos nemzetközi akciót.
5.4 Őszintének és megértőnek tetteti magát, de más véleményen van
A KKP már nem hisz a doktrínáiban, de elvárja, hogy az emberek higgyenek bennük, és ha nem hiszel bennük, akkor üldözés vár rád. Szégyentelenül bevitték ezt a hazug ideológiát az állam legfőbb dokumentumába, az Alkotmányba. Ez az egyik legalattomosabb módszer, amit a KKP ördögi kultusza használ. A KKP tudja, hogy a doktrínái hamisak, beleértve a szocializmusról szólókat is.
A valóságban van egy érdekes jelenség. Több magas szinten lévő hivatalnok vesztette el pozícióját a korrupció miatt, miközben a politika színpadán harcolt ellene. Ezek olyan emberek, akik tömeggyűléseken becsületességről és önzetlenségről beszélnek, miközben a kulisszák mögött megvesztegethetők, korruptak, és más ehhez hasonló tevékenységeket folytatnak. Sok úgynevezett „a nép szolgája” bukott így el, mint például Li Jiating, Yunnan tartomány volt kormányzója, Liu Fangren, Guizhou tartomány párttitkára, Cheng Weigao, Hebei tartomány párttitkára, Tian Fengshan, föld- és erőforrásügyi miniszter, Wang Huaizhong, Anhui tartomány helyettes kormányzója. Ha megvizsgáljuk ezeknek az embereknek a beszédeit, akkor azt találjuk, hogy kivétel nélkül korrupcióellenes kampányt folytattak és ismételten arra biztatták a beosztottjaikat, hogy becsületesen viselkedjenek, miközben ők pénzeket sikkasztottak és elfogadták a kenőpénzt.
A KKP sorai között sok érdemes ember is akad, és idealista és ambiciózus embereket csábít, hogy csatlakozzanak a párthoz, mert díszeivé válnak a pártnak. Kína egyre hanyatlóbb erkölcsi normájának szörnyű helyzete mindenki számára nyilvánvaló. Miért nem működik a KKP „szellemi civilizációról” szóló propagandája, hogy javítson ezen a helyzeten?
Valójában a pártvezetők szemenszedett hazugságot mondtak, amikor a „kommunista erkölcsi minőséget” és „a nép szolgálatát” hirdették. A kommunista vezetők tettei és szavai közti belső ellentmondás egészen az alapítóig, Marx Károlyig vezethető vissza. Marxnak volt egy törvénytelen fia, Lenin szifiliszt kapott prostituáltaktól, Sztálint azzal vádolták, hogy szexuális kapcsolatra kényszerített egy énekesnőt, Mao Ce-tung paráznaságnak adta át magát, Csiang Cö-min promiszkuitásáról vált hírhedtté, Ceausescu, a román kommunista vezető egész családja nagyon gazdag lett, Castro kubai kommunista vezető dollárok százmillióit tartja külföldi bankokban, Kim Ir Szen Észak-Korea démoni gyilkosa és gyerekei pazarló, dekadens életet éltek.
A hétköznapokban a kínai átlagemberek gyűlölik az üres, politikai szemináriumokat. Csak mellébeszélést lehet hallani a különböző politikai témákról, és mindenki tisztában van vele, hogy ezek csak hazug játékok. Ugyanakkor senki, sem a beszélő, sem a hallgató nem mer őszintén beszélni a csalásról, habár ez nyílt titok. Az emberek ezt a jelenséget „őszinte színlelésnek” nevezik. A KKP olyan elméletei, mint a „Három képviselet” vagy a későbbi „A kormányzási képesség javítása”, vagy a mai „Három szív” – „Felmelegíteni, stabilizálni és megnyerni az emberek szívét” – teljesen értelmetlenek. Melyik vezető párt nem akarja képviselni az emberek érdekeit? Melyik vezető párt nem törődik a kormányzás lehetőségeivel? Melyik vezető párt nem szeretné megnyerni az emberek szívét? Bármely pártot, amely nem törődik ezekkel a kérdésekkel, hamar elmozdítják a politika színpadáról. A KKP úgy tekint a felszínes jelmondataira, mint valami mélyreható elméletekre és az egész népnek ezeket kell tanulnia.
Amikor a színlelést fokozatosan több mint egymilliárd ember gondolkodásává és szokásává formálták, és a „pártkultúra” jelenségévé válik, maga a társadalom válik hamissá, nagyképűvé és őrültté. Őszinteség és bizalom híján a társadalom válságban van. Miért teszi ezt a párt? A múltban ez az ideológia érdekében történt; most az előnyökért történik. A KKP tagjai tudják, hogy színlelnek, de továbbra is ezt teszik. Ha a KKP nem népszerűsítené az ilyen szlogeneket és formalitásokat, akkor nem tudná zaklatni az embereket. Nem tudná rávenni az embereket, hogy kövessék és féljenek tőle.
5.5 A lelkiismeret elpusztítása és az igazságérzet alárendelése a pártérdekeknek
Liu Shaoqi A kommunista párt erkölcsi fejlődéséről c. könyvében kifejti annak szükségességét, hogy „a párt összes tagjának alá kell vetnie személyes érdekeit a pártérdekeknek”. A párt soraiból sohasem hiányoztak a becsületes emberek, akik az ország és a nép ügyének szentelték az életüket, sohasem hiányoztak a tisztességes párttisztviselők, akik a nép érdekeiért cselekedtek. Ugyanakkor ezek az emberek nem tudnak megmaradni a KKP önérdekeket néző gépezetében. Azon állandó nyomás alatt, hogy „az emberi értékeket alá kell vetni a pártszellemnek”, meg kell érteniük, hogy nem folytathatják a tevékenységüket: vagy elveszítik a pozícióikat, vagy belépnek a korrupt tisztviselők táborába.
A kínai nép személyesen tapasztalta meg és mélyen átélte a KKP durva rezsimjét, amelynek következtében erős félelem alakult ki az emberekben a kegyetlenségek miatt. Éppen ezért az emberek nem mernek felszólalni az igazságért, és nem hisznek már a mennyei törvényekben. Először is meghajoltak a párthatalom előtt. Aztán fokozatosan érzéketlenné váltak és elkezdték úgy gondolni, hogyha valami nem érinti közvetlenül őket, akkor nem kell törődniük vele. Ez a logika is a párt szándékos nevelésének az eredménye, hogy tudatosan alávessék magukat a párthatalomnak. Ennek az oka a KKP maffiatermészetében rejlik.
5.6 A KKP manipulálja a nép hazafias érzelmeit, hogy mozgósítani tudja az embereket
A KKP arra használja fel a „hazafiság” és „nacionalizmus” jelszavait, hogy mozgósítani tudja a népet. Ezek nemcsak a KKP zászlajának legfőbb szlogenjei, hanem az újra és újra kiadott parancsai és időtálló stratégiája is. A külföldön élő kínaiak, akik évtizedek óta nem mernek visszatérni Kínába, a nacionalista propagandát olvashatják a külföldön kiadott Nép Napilapjában, és ezért nagyobb hazafiak lettek, mint az anyaországban élő kínaiak. Azok a kínai emberek, akik nem mernek nemet mondani a KKP politikájára, elég bátrak voltak ahhoz, hogy támadást intézzenek Kínában az USA nagykövetsége és a konzulátusok ellen, tojással és kövekkel dobálják meg az épületeket, felgyújtsák az autóikat és az amerikai zászlókat, és mindezt a „hazafiság” zászlaja alatt tették.
A Kommunista Párt azonosította ezt a pontot, és valahányszor a KKP komoly problémába ütközik, mindig engedelmességet követel meg, és ehhez a „hazafiság” és „nacionalizmus” fogalmait használja fel, hogy ezzel mozgósíthassa az embereket. Tajvan, Hongkong, és a Fálun Gong esetében, és az USA kémrepülőjének és a kínai vadászrepülőnek az ütközésekor, a KKP két módszert kombinált: az egyik az erős terror, a másik a kollektív agymosás, amely az embereket egy háború előtti tudatállapotba juttatta. Ezek a módszerek a német fasiszták módszereire emlékeztetnek.
Az információk blokkolása és az „agymosás” hihetetlen eredményeket hoz. A kínai nép, annak ellenére, hogy nem szereti a KKP-t, mégis a párt által beléje oltott torz módon gondolkodik. Például az amerikaiak vezette iraki háború idején, a CCTV [9] rendszeres közlései sokakat megráztak, haragot és bosszút váltottak ki belőlük, és harcolni akartak.
5.7 A lelkiismeret hiánya – összekeveri a párt és az ország fogalmát, és az embereket ráveszi, hogy az ellenséget az apjukként tiszteljék
A KKP által leggyakrabban használt mondat „a párt és az ország pusztulása”, amelyben a pártot az ország fölé helyezi. Ennek az alapelmélete az, hogy „nem lenne új Kína a KKP nélkül”. A kínaiakat gyerekkoruk óta arra tanítják, hogy engedelmeskedjenek a pártnak, és úgy cselekedjenek, mint „a párt hű gyermekei”. A pártot dicsőítve éneklik: „A párt az én anyám, a párt az én szülőanyám”, „A párt megmentő ereje mélyebb az óceánnál”, „A párt iránti szeretet erősebb, mint a szülők iránti szeretet”[9], „Menj és harcolj ott, ahova a párt küld”. Amikor valami katasztrófa történik és az állam segítséget nyújt, az emberek először a pártnak mondanak köszönetet és csak azután az államnak. A katonai jelszó így hangzik: „A párt irányítja a fegyvert.” Amikor szakemberek egyenruhát terveztek a bíróknak, négy aranygombot terveztek a nyakrészre. Ezeket a gombokat fentről lefelé helyezték el, ami a pártot, a népet, a törvényt és az országot szimbolizálja. Ez azt jelzi, hogy még ha bíró is vagy, a párt mindig a törvény, a nép és az ország fölött áll.
A párt szó mindenek felett áll Kínában, az ország a pártnak engedelmeskedik. Az ország a pártért létezik, és a pártról úgy tartják, hogy a nép megtestesítője és az ország szimbóluma. A párt iránti és az ország iránti szeretet összekeveredtek, és éppen ez az oka, hogy a hazafiság fogalma Kínában eltorzult.
A KKP állandó és kifinomult hatása miatt, amit az iskolarendszerben és a propagandaanyagokban fejt ki, az emberek, legyenek akár párttagok, akár párton kívüliek, tudatosan vagy tudat alatt elkezdték összekeverni a pártot az országgal. Elfogadták, hogy a pártérdekek mindenek felett állnak, vagy azt, hogy a pártérdekek azonosak a nép és az ország érdekeivel. Ennek a doktrínának a meghonosítása széles körű lehetőséget biztosított a KKP bűnöző csoportjának, hogy elárulják a nemzeti érdekeket.
5.8 A „rehabilitáció” trükkjének eljátszása és a bűntettek „nagy eredményekké” való beállítása
A Párt sok hibát követett el az idők során, de mindig bizonyos embereket vagy csoportokat tett felelőssé „a jóvátétel és rehabilitáció” folyamán. Ettől az áldozatok mérhetetlenül hálásak lettek a KKP-nak, és ugyanakkor ez lehetővé tette a KKP számára, hogy ne vállaljon felelősséget az elkövetett bűnökért. A KKP azt állítja magáról, hogy „nemcsak hogy nem fél a hibák elkövetésétől, hanem ki is meri javítani őket”[11], ez a KKP „mágikus itala”, amellyel újra és újra elkerüli a felelősséget. Így a párt mindig „nagy, dicsőséges és igazságos” maradhat.
Talán egy napon a párt elmondja az igazságot a Tienanmen téri mészárlásról és helyreállítja a Fálun Gong jó hírét. Ezek a KKP elkeseredett próbálkozásai, hogy életben tartsa haldokló létezését. A pártban sohasem volt meg a kellő bátorság, hogy megvizsgálja a tetteit, bevallja a bűneit és fizessen a hibáiért.
6. A bűnözői magatartás leleplezése: az „Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia” megsemmisítése állami terroron keresztül
A KKP által megrendezett hamis önégetés a Tienanmen téren az évszázad legnagyobb hazugsága. Azzal a céllal, hogy megsemmisítse a Fálun Gongot a kormány a lehető legálnokabb tettre szánta el magát: rávett öt embert, hogy vallja magát Fálun Gong-követőnek, és az ő segítségükkel hamis önégetést rendezett a Tienanmen téren. Öten, akaratukon kívül, aláírták saját halálos ítéletüket, amely alapul szolgált arra, hogy a helyszínen kegyetlenül agyonverjék vagy az eset után kivégezzék őket. A lassított felvétel a CCTV által rögzített önégetési videóról minden kétséget kizáróan azt mutatja, hogy Liu Chunling, az öt ember egyike, meghalt, miután egy rendőr a helyszínen leütötte. A felvételek további hibái közé tartozik Wang Jindong ülő testtartása, a műanyag palack (állítólag benzinnel töltve), amely a tűz eloltása után a térde között érintetlen maradt. Vagy itt van például az orvos és a legfiatalabb áldozat Liu Siying közötti beszélgetés – akinek állítólag éppen tracheotomiája (légcsőmetszése) volt – és az operatőrök jelenléte, akik készen álltak, hogy lefilmezzék a jelenetet. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy ez az „önégetési” eset csak egy csalás volt, amelyet a Csiang Cö-min rezsim készített elő, hogy befeketítse a Fálun Gongot.[12]
A KKP leírhatatlanul kegyetlen módszereket alkalmazott a Fálun Gong megsemmisítésére, beleértve annak a pénzügyi tartaléknak az elpocsékolását, amely az elmúlt 20 évben a különböző gazdasági reformok következtében halmozódott fel. A megsemmisítés érdekében mozgósította a pártot, a kormányt, a katonaságot, a rendőrséget, a titkos ügynököket, a külföldi diplomatákat, az állami és civil szervezeteket. Manipulálta az egész világot lefedő médiarendszert, szigorú információs blokádot hozott létre az egyéni és csúcstechnológiai megfigyelés alkalmazásával. Mindezt azért, hogy üldözze a Fálun Gong-gyakorlók békés csoportját.
A történelem egyetlen gonosztevője sem hazudott olyan alattomosan és áthatóan, mint Csiang Cö-min és a KKP. A hazugságok különböző formáit használják, hogy különböző eszmékkel és fogalmakkal manipuláljanak, hogy könnyen becsapják az embereket, és azok elhiggyék a hazugságokat és gyűlöletet érezzenek a Fálun Gong iránt. Hisztek a tudományban? A KKP azt állítja, hogy a Fálun Gong egy babona. Azt gondoljátok, hogy a politika visszataszító? A KKP azt nyilatkozza, hogy a Fálun Gong beleavatkozik a politikába. Irigylitek a gazdagokat? A KKP szerint a Fálun Gong vagyont gyűjt. Elvetitek a szervezeteket? A KKP azt állítja, hogy a Fálun Gong egy titkos szervezet. Elfáradtatok a Kínában évtizedek óta tartó személyi kultusztól? A KKP azt mondja, hogy a Fálun Gong mentális kontrollt gyakorol. A hazafiság hívei vagytok? A KKP azt állítja, hogy a Fálun Gong Kína-ellenes. Féltek a zűrzavartól? A Párt azt mondja, hogy a Fálun Gong instabilitást hoz létre. Hiszitek, hogy a Fálun Gong az „Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia” elveket követi? A KKP azt mondja, hogy a Fálun Gong nem szavahihető, nem könyörületes és nem toleráns. A KKP-nak kifordított logikája van, szerinte a könyörületesség azt a vágyat kelti fel, hogy gyilkoljanak az emberek.
Azt gondoljátok, hogy a kormány nem fabrikál ilyen hazugságokat? A KKP még ennél komolyabb és sokkolóbb hazugságokat is gyárt, itt vannak példaként az öngyilkosságokról vagy önégetésekről szólóak, a rokonok megöléséről és a sorozatgyilkosságokról szólóak. Olyan sok a hazugság, hogy nem lehet nem elhinni. Szimpatizálsz a Fálun Gonggal? A KKP összekapcsolja a politikai kiértékelésedet a Fálun Gong üldözésével, lefokoznak és elbocsátanak. Vagy megfosztanak a prémiumoktól, ha a Fálun Gong-gyakorlók, akikért felelsz, Pekingbe mennek, hogy fellebbezzenek. Így válsz a Fálun Gong ellenségévé. A KKP titokban sok Fálun Gong-gyakorlót fogott el. Nekik agymosó szemináriumokon kellett részt venniük, hogy megtagadják azt, amiben hisznek és megígérjék: abbahagyják a gyakorlást. A KKP különböző piszkos módszereket használ, hogy megváltoztassa a nézeteiket, felhasználva az általuk ismert embereket, a karrierjüket, a végzettségüket, hogy hatást gyakoroljanak rájuk, vagy kegyetlen kínzásoknak vetik alá őket, sőt a családtagjaikat és a kollégáikat is megbüntetik. Azokat a Fálun Gong-gyakorlókat, akiknek az agyát sikeresen átmosták, felhasználják mások meggyőzésére. A korrupt KKP kitartóan igyekszik démonokká változtatni az embereket, kényszerítve őket, hogy az élet sötét oldalán haladjanak.
7. A kínai jellemzőkkel rendelkező szocializmus
A „kínai jellemzők” megnevezés a KKP bűntetteinek az elkendőzésére utal. A KKP kijelentette, hogy a kínai forradalom sikere a „marxizmus-leninizmusnak és a kínai forradalom realitásának” az integrálásával vált lehetségessé. A KKP gyakran használta és visszaélt a „jellemző” szóval a kártékony és szeszélyes politikájának ideológiai támogatására.
7.1 A szeszélyesség és a csalás eszközei
A „kínai jellemzők” csaló felszíne alatt a KKP csak abszurditást és nevetségességet ért el.
A KKP célja a forradalom során az volt, hogy megszerezze a társadalmi vagyont és megtévessze a fiatalok minél nagyobb tömegét, hogy lépjenek be a pártszervezetekbe, követve a kommunista ideálokat. Sokan közülük elárulták a családjukat, átadva családi vagyonukat a KKP-nak. Azonban a KKP fennállása után 83 évvel újra megjelent a korrupt kapitalizmus, de most úgy, mint a KKP elválaszthatatlan része. Ma a KKP-vezetők gyerekei és rokonai az új kapitalisták, és a párttagok közül sokan szeretnének bekerülni az újgazdagok sorába. A KKP a forradalom nevében megsemmisítette a földbirtokosokat és a kapitalistákat és elkobozta a tulajdonukat. Ma a csalás és korrupció segítségével létrejött egy új elit, amely még gazdagabb kapitalistákat szült. Akik a forradalom elején követték a pártot, ma felsóhajtanak: „Ha tudtam volna, hogy ez történik, nem követtem volna.” Az erőfeszítések, harcok, szenvedés évtizedei után megértették, hogy apáik, testvéreik vagyonát, valamint saját életüket áldozták fel a KKP bűnös ideológiájának az oltárán.
A KKP olyan gazdasági alapról beszél, amely meghatározza a felépítményt [13]. Valójában itt a KKP korrupt hivatalnokainak a gazdasági alapjáról van szó, ez határozza meg a felépítményt, amely erős elnyomással szeretne fennmaradni. Az emberek elnyomása így vált a KKP legalapvetőbb politikájává.
A KKP másik visszataszító jellemzője abban nyilvánul meg, ahogy a kultúra elvi koncepcióit változtatgatja és a saját átalakított meghatározásait használja, hogy kritizálja és ellenőrizze az embereket. Vegyük példának a „párt” szót. Valójában a történelem során többször alakultak különböző pártok, külföldön szintén. De egyedül csak a kommunista párt gyakorol a pártcsoport fennhatóságán túlmenő hatalmat. Ha beléptek a pártba, akkor a párt ellenőrzi az életetek minden területét, beleértve a tudatotokat és magánéleteteket. Amikor a KKP megszerezte a politikai hatalmat, megvalósította, hogy ellenőrzést gyakoroljon a társadalom, a kormány és az államapparátus felett. Minden területen ő diktál, attól kezdve, hogy ki legyen az ország elnöke vagy a védelmi miniszter, a rendeleteken, törvényeken át az egészen apró kis dolgokig, mint az, hogy hol kell valakinek élnie, kit vehet el feleségül, hány gyereke lehet. A KKP felsorakoztatta az ellenőrzés eszközeinek egész tárházát.
A dialektika nevében a KKP megsemmisítette a holisztikus gondolkodásmódot, a gondolkodás képességét és az emberek filozófiai jellegű szellemi útkeresését. A KKP arról beszél, hogy „mindenkinek munkája szerint”, de a „hagyjunk embereket először meggazdagodni” azt jelenti, hogy „mindenkinek a hatalom szintjétől függően”. A KKP kihasználja azt a helyzetét, hogy „teljes szívből az embereket szolgálja”, hogy megtévessze azokat az embereket, akik még hisznek az ideálokban, és aztán teljesen átmossa az agyukat, ellenőrzi, és engedelmes eszközökké változtatja őket, akik „teljes szívükből szolgálják a pártot” és fel sem merül bennük az emberi jogok védelme.
7.2 A „kínai jellemzőkkel” rendelkező bűnözők pártja
Felhasználva azt az elvet, hogy a pártérdekek mindenek felett állnak, a KKP eldeformálta a kínai társadalmat démoni kultuszával, a lehető legelfajzottabb embereket hozva létre a társadalomban. Ez a jellemző különbözteti meg bármely más államtól, országtól, szervezettől. Elve, hogy ne legyenek elvek. Mosolya mögött nincs őszinteség, ezért a jóérzésű emberek nem értik meg a KKP-t. Az általános emberi normákat követve, el sem tudják képzelni, hogy egy ilyen gonosz szervezet képviselheti az országot. Mindent a „kínai jellemzőkkel” magyarázva a KKP elhelyezkedett más nemzetek között. A „kínai jellemzők” más szavakkal a „KKP gonosztevőinek jellemzőit” jelenti.
A „kínai jellemzőkkel” Kína megnyomorított kapitalizmusa „szocializmussá” alakult át; a „munkanélküliség” „foglalkoztatásra való várakozássá” vált; a munkából való „elbocsátás” „szolgálaton kívüli” lett; a „szegénység” „a szocializmus kezdeti szakaszává” vált, és az emberi jogok, valamint a szólás- és meggyőződésszabadság „kínai jellemzőkkel” rendelkező „élethez való jog” lett.
7.3 A bűnözés elterjedt az egész országban: a kínai nép egy példátlan erkölcsi válsággal néz szembe
Az 1990-es évek elején volt egy népszerű mondás Kínában: „Gazember vagyok, és nem félek senkitől.” Ez a szomorú következménye a KKP több évtizedes ártalmas uralmának, amelynek folyamán korrupciót erőltetett a nemzetre. A kínai gazdaság hamis jólétével együtt ez az egész társadalom erkölcsének átfogó hanyatlása.
Az Országos Népi Gyűlés képviselői gyakran vitatják meg a „becsületesség és bizalom” kérdését. Az egyetemi felvételiken olyan dolgozatot kell írni, amelynek címe „becsületesség és bizalom”. Ez arról tanúskodik, hogy komoly problémák vannak a „becsületességgel és bizalommal”, hogy az erkölcsi hanyatlás láthatatlan, de mindenütt jelenlévő válsággá vált a kínai társadalomban. A korrupció, a csalás, a hamis termékek, a hazugság, a rosszindulat és az általános szétesés jellemzi az egész társadalmat. Az emberek között nincs meg a legalapvetőbb bizalom sem.
Akik az mondják, hogy elégedettek az életszínvonal emelkedésével, nem a stabilitásra gondolnak elsősorban? És mi a társadalmi stabilitás legfontosabb tényezője? Az erkölcs. Egy széteső erkölcsű társadalom nem nyújthat biztonságot és bizalmat.
Mára a KKP megsemmisítette majdnem az összes hagyományos vallást és megrendítette a hagyományos értékek rendszerét. A KKP gátlástalansága, hogy meggazdagodjon, és hogy becsapja az embereket, valójában a mélybe taszítja az embereket, szétbomlasztja a társadalmat, és az erkölcstelenség felé vezet. A bűnöző eszközöket alkalmazó KKP csak olyan társadalomban tud működni, ahol tönkrement az életmód és a természet. Éppen ezért a KKP mindent elkövet, hogy az emberek minél mélyebbre süllyedjenek, különböző mértékben bűnözőkké változtatva az embereket. Így a KKP a csalásnak köszönhetően, aláássa az erkölcsi alapokat, amelyek hosszú ideig életben tartották a kínai népet.
Utószó
„Könnyebb megváltoztatni a folyókat és hegyeket, mint megváltoztatni valakinek a természetét.”[14] A történelem többszörösen igazolta, hogy valahányszor a KKP lazít a béklyókon és láncokon, sohasem szándékozik lemondani róluk. Az 1960-as évek elejének nagy éhínsége után a KKP elfogadta a „Három szabadság és egy szerződés” (San Zi Yi Bao) programot [15], hogy helyreállítsa a mezőgazdasági termelést, de nem változtatott a szegény kínai parasztok „rabszolga” státuszán. Az 1980-as években végrehajtott gazdasági reform és liberalizáció nem feszélyezte a KKP-t abban, hogy 1989-ben felemelje henteskését a saját emberei ellen. A KKP a jövőben is megpróbálja megváltoztatni a külszínét, de a bűnöző természetét nem.
Valaki azt gondolhatná, hogy ami volt, az elmúlt, hogy a helyzet megváltozott és a KKP nem ugyanaz, ami volt. Lehet, hogy van, aki megelégedve a csalás látszatával, tévesen azt hiszi, hogy a KKP a reformok folyamán megjavult vagy javításokat szeretne végrehajtani. Ezek az emberek szeretnének megfeledkezni a múlt nyomasztó élményeiről. Mindezek csak lehetőséget adnak a KKP bűnöző csoportjának, hogy életben maradjon, és tovább fenyegesse az emberiséget.
A KKP mindent elkövet, hogy az emberek elfelejtsék a múltat. A nép harcai azonban emlékeztetnek azokra az igazságtalanságokra, amik a KKP ideje alatt történtek.
Valójában a KKP történelme olyan történelem, amely megrongálta az emberek emlékezőképességét. Egy olyan történelem, amelyben a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, amit a szüleik átéltek, egy olyan történelem, amelyben emberek százmilliói élték át a KKP véres múltjának átka és az a közti konfliktust, hogy a KKP-ban bízni kell és támogatni kell azt.
Amikor a kommunizmus gonosz kísértete megjelent a világban, felszabadította a társadalom söpredékét és felhasználta a koldusok felkelését, hogy magához ragadja és megerősítse politikai hatalmát. Ezt véres zsarnokság segítségével érte el, „pártparazitizmus” formájában zsarnoki hatalmat hozott létre és tartott fenn. A „harc” úgynevezett ideológiáját használta fel, amely szemben áll a természettel, az égi törvényekkel, az emberi természettel, a világegyetemmel, tönkreteszi az emberi lelkiismeretet és jóakaratot, és megsemmisíti a hagyományos civilizációt és az erkölcsöt. Véres mészárlásokat és agymosást alkalmazott, hogy megszilárdítsa az ördögi kommunista kultuszát, egy elhajlott elmék nemzetét hozta létre, de csak azért, hogy irányíthassa az országot. A KKP egész történetében voltak olyan erőszakos időszakok, amikor a vörös terror elérte a csúcspontját, és olyan visszás időszakok, amikor a KKP alig tudta elkerülni a saját pusztulását. Minden alkalommal a KKP gonosz módszerekhez folyamodott, hogy kikeveredjen a válságból, de ez csak egy újabb lépés volt az erőszak és a nép becsapása útján.
Amikor az emberek felismerik a KKP gonosz természetét, és ellenállnak a hamis kép csábításának, akkor lesz vége a KKP-nak és lelkiismeret nélküli természetének.
※※※※※※※※※
A KKP 55 éves vezetése csupán egy pillanat Kína 5000 éves történelmében. A KKP megjelenése előtt Kína a legnagyszerűbb civilizációt hozta létre, ami csak létezett az emberiség történelmében. A KKP kihasználta Kína belső problémáit és a külföldi inváziót, hogy szabadjára engedje pusztító szenvedélyét. Emberek tízmilliói vesztek el, számtalan család ment tönkre, feláldozták az ökológiai tartalékokat, amelyektől Kína további léte függ. Mi lehet megsemmisítőbb, mint a kínai erkölcsök és a gazdag nemzeti kultúra teljes megsemmisítése?
Milyen jövő vár Kínára? Milyen fejlődési irányt választ Kína? Ilyen komoly kérdésekre nem lehet csupán néhány szóval válaszolni. Azonban egy dolog biztos: ha nem áll helyre a nép erkölcse, nem áll vissza az emberek és a természet, az emberek, az ég és föld harmonikus kapcsolata, ha nem lesz kultúra és hit az emberek együttműködésében, akkor a fényes jövő a kínai nép számára elérhetetlen.
Az elnyomás és agymosás évtizedei alatt, a KKP becsepegtette a kínaiak gondolkodásába saját gondolkodásmódját, a jóról és rosszról kialakított értékrendszerét. Az emberek oda jutottak, hogy elfogadták és bizonyos mértékig felmentették a KKP-t hamis, hazug természetéért, részeivé váltak a hazugságoknak, ideológiai alapot biztosítva létezésének.
Ahhoz, hogy kiküszöböljük életünkből a KKP által becsepegtetett doktrínákat, hogy tisztán lássuk a KKP ördögi természetét, és helyreállítsuk az emberi természetünket és a lelkiismeretünket – ez az első és leglényegesebb lépés ahhoz, hogy Kína akadály nélkül válhasson egy KKP-tól mentes, szabad társadalommá.
Az, hogy ez az út biztosan és békésen járható-e, attól függ, hogy milyen változások történnek minden egyes kínai szívében. Annak ellenére, hogy a KKP minden nemzeti kinccsel és az erőszak összes eszközével rendelkezik, ha minden állampolgár hinni tud az igazság erejében és fenn tudja tartani az erkölcsöt, akkor a KKP gonosz kísértete elveszti létezésének az alapjait. A nemzeti kincsek becsületes kezekbe kerülnek vissza. Ez lesz Kína újjászületésének a pillanata.
Csak a KKP nélkül létezhet egy új Kína.
Csak a KKP nélkül van reménye Kínának.
A KKP nélkül a becsületes, jóságos kínai nép helyreállítja Kína múltbéli dicsőségét.
Jegyzetek
[1] A hagyományos konfuciánus felfogás szerint a császárok vagy királyok a mennyei felhatalmazás alapján uralkodnak, és ahhoz, hogy ilyen felhatalmazást kapjanak, erkölcsi teljesítményeiknek meg kell felelniük ennek a legfőbb felelősségnek. Hasonló gondolat Menciusznál is megtalálható. A „Ki adja a monarchikus hatalmat?” című versben. Arra a kérdésre, hogy ki adta a földet és a kormányzási hatalmat Shun császárnak, Menciusz azt mondta: „A mennyből volt”. A hatalom isteni eredetének gondolata a nyugati keresztény hagyományban is megtalálható. A Róm 13:1-ben (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990)) például ezt találjuk: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.”
[2] Az egy központ a gazdasági fejlődésre utal, míg a két alappont: 1) a négy alapelv (szocialista út, a proletariátus diktatúrája, a KKP vezetése, valamint a marxizmus-leninizmus és a Mao Ce-tung-gondolat) fenntartása, és 2) a reform és a nyitottság politikájának folytatása.
[3] Az adatok a Xinhua hírügynökség 2004. március 4-i jelentéséből származnak.
[4] Az adatok a Xinhua hírügynökség 2004. február 29-i jelentéséből származnak.
[5] A „három nem elvet” a múltban alkalmazták. 1979-ben Teng Hsziao-ping egy „három nem elvet” javasolt, hogy arra ösztönözze az embereket, hogy mondják ki a véleményüket: nincs megbélyegzés, nincs támadás és nincs hibakeresés. Ez emlékeztette az embereket Mao bátorítására az értelmiségiek felé az 1950-es években, amit a KKP-t ellenzők brutális üldözése követett. A ma ismét javasolt „három nem” a vita nélküli fejlődésre, az erőfeszítés nélküli haladásra, valamint előrelépésre utal, ami feltételezi, hogy az ember nem elégszik meg azzal, ha nem halad előre.
[6] A hongkongi alaptörvény 23. törvénycikkét 2002-ben a hongkongi kormány javasolta Peking nyomására. A törvénycikk a szabadság és az emberi jogok súlyos erózióját jelentette Hongkongban, aláásva az „egy ország, két rendszer” politikáját, amelyet a KKP ígért. A 23. törvénycikket világszerte ellenezték, és végül 2003-ban visszavonták.
[7] Dong Cunrui a kínai polgárháború idején a Népi Felszabadító Hadsereg kínai kommunista katonája volt, aki felrobbantotta magát egy Kuomintang-bunker megsemmisítése érdekében, amely egy fontos híd megközelítését őrizte Longhua megyében.
[8] Huang Jiguang 1952-ben halt meg egy észak-koreai csatában az amerikai-koreai háború idején, miközben testével próbálta elhárítani az amerikai gépfegyvert.
[9] A CCTV (China Central Television) a kínai központi kormány tulajdonában van, és közvetlenül a kínai kormány működteti. Ez a legnagyobb rádió- és televízióhálózat a Kínai Népköztársaságban.
[10] Az itt idézett kifejezések az 1960-as években és az 1970-es évek elején a Mao-korszakban írt és énekelt dalok címei.
[11] Mao egyszer azt mondta, hogy nem félünk hibákat elkövetni, de igyekszünk kijavítani azokat.
[12] Bővebb információk az önégetésről: https://hu.faluninfo.eu/statemachinery/selfimmolation
[13] A marxista társadalomelmélethez kapcsolódó felépítmény az emberi szubjektivitás és a társadalom anyagi szubsztanciája közötti interakció természetére utal.
[14] Ez egy kínai közmondás, amely egy ember természetének az állandóságát erősíti meg.
[15] A „Három szabadság és egy szerződés” (San Zi Yi Bao) programként ismert gazdasági reformpolitikát Liu Shaoqi, Kína akkori elnöke javasolta. A program előírta a magáncélú földterületeket, a szabad piacot, és hogy a cégek kizárólagos felelősséget vállaljanak saját nyereségükért és veszteségükért. Emellett a program egy háztartás alapján határozta meg a termelékenység arányait.