KÍNA KOMMUNISTA PÁRTJA A VILÁGMINDENSÉG ELLEN IRÁNYULÓ ERŐ
Előszó
A kínaiak nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a Taóra, más néven az „Útra”. Az ősi időkben a kegyetlen császárokat „erkölcstelen, gátlástalan uralkodóknak” nevezték. Ez azt jelentette, hogy a tetteik nem feleltek meg az általánosan elfogadott erkölcsi normáknak („Tao Te” =Út és erény), és ezt úgy nevezték, hogy „a Taótól való eltérés”. Még a lázadó parasztok is azt írták a zászlajukra, hogy „az ég nevében valósítjuk meg a Taót”.
Lao-ce [1] kijelentette:
„Van egy dolog (vu), mely a káoszban (hun) is teljes volt, s mely még az ég és a föld előtt született. Ó, mily hangtalan, milyen üres! Magában áll szilárdan és nem változik, mindenüvé eljut, és nem fenyegeti semmi veszély. Méltán tartják őt az égalatti anyjának. Nem tudom a valódi nevét (ming), kisebbik nevén szólítva (ce) nevezem tao-nak.”[2]
Vagyis a „Tao” hozta létre az eget és a földet.
Az utóbbi 100 esztendőben a kommunizmus kísértete nagy robajjal tört be, és olyan erőt hozott létre, amely szembemegy a természettel és az emberi természettel, számtalan keserűséget és tragédiát okozott, és az emberi civilizációt a pusztulás szélére taszította. A „Taót” eláruló mindenféle erőszakos tettei természetesen az ég és a föld ellen fordultak, így tehát szélsőségesen gonosz erővé vált az univerzum ellen.
„Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet (ce-zsan) törvényeit követi.”[3]
A kínaiak ősidőktől fogva tisztelték az eget és hitték, hogy az ég és az ember egyesül, az ember összeolvad az éggel és a földdel, egymásra támaszkodva kölcsönösen léteznek. Az ég és a Tao nem változik, körforgásuk szabályozott, a föld követi az égi időt, a négy évszak világosan elválik, az ember tiszteli az eget és a földet, hálás a jótettért és becsben tartja a boldogságot. Ez úgymond a „kedvező égi időzítés, előnyös földrajzi körülmények, az emberek közötti harmónia”[4]. A kínaiak fogalmaiban a csillagászattól, földrajztól, időszámítástól, orvostudománytól, irodalomtól kezdve egészen a társadalmi struktúrákig, minden összefonódik ezzel a meggyőződéssel.
A kommunista párt azonban azt hirdeti, hogy „az ember győzedelmeskedni fog az ég felett”, „a harc filozófiáját” hirdeti, megveti az eget, a földet és a természetet. Mao Ce-tung azt mondta: „A harc az éggel határtalanul örömteli, a harc a földdel végtelenül örömteli, a harc az emberrel határtalanul örömteli.” Lehet, hogy a kommunista párt ebben tényleges örömöt talált, a nép azonban fájdalmas árat fizetett mindezért.
1. Harc az emberrel, az emberiesség felszámolása
1.1 A jó és a rossz megfordítása, az emberi természet elpusztítása
Az ember elsősorban biológiai, és csak azután társas lény. „Eredetileg az ember természettől fogva jó”[5] „az elesettek iránti szánalom minden emberben megvan”[6]. Az emberben a helyes és helytelen, a jó és gonosz mércéjének nagy része születésétől fogva megvan. A kommunisták számára azonban az ember nem más, mint állat, sőt gép. A burzsoázia vagy a proletariátus az ő szemükben mind csupán anyagi erő.
A kommunista párt célja, hogy manipulálja az embereket, és fokozatosan lázadó forradalmi gazemberekké alakítsa át őket. Marx azt mondta: „az anyagi erőt anyagi erővel kell megdönteni”, „mihelyt az elmélet behatolt a tömegekbe, anyagi erővé válik”[7], „az emberiség egész története nem más, mint az emberi természet szakadatlan változása”, „az emberi természet nem más, mint osztálytermészet”. Úgy véli, semmiben sincsenek belső, veleszületett dolgok, minden a környezet terméke. Mindenki „társadalmi lény”, elveti Feuerbachnak a „természetes” lényre vonatkozó felvetését.
Lenin kijelentette: „a marxizmus nem születhet meg spontán módon a munkásosztályban, kívülről kell bevinni oda”. Lenin akárhogy próbálta, mégsem tudta elérni, hogy a munkások a gazdasági harcról áttérjenek a hatalom megragadását célzó politikai harcra. Ezért a reményét a Nobel-díjas Pavlov „feltételes reflex elméletébe” helyezte, mondván, hogy annak „hatalmas jelentősége van az egész világ munkásosztálya számára”.
Trockij [8] esztelenül azt remélte, hogy a feltételes reflex nemcsak pszichológiailag, hanem fizikailag is meg tudja változtatni az embert, és mint a kutya, meghallván az ebédre hívó csengő hangját, máris nyáladzani kezd, el lehet érni, hogy a katonák, mihelyt meghallják a puskaropogást, máris bátran előretörnek és feláldozzák magukat a kommunista pártért.
Ősidőktől fogva az emberek úgy vélték, hogy az igyekezetükkel, a munkájukkal eredményt tudnak elérni, a szorgalmuk révén jó módba jutnak, és a többi ember tiszteli őket, és gonoszoknak tekintették azokat, akik csak tömték magukat, lustálkodtak, és munka nélkül akartak előnyre szert tenni. Miután a kommunista párt, mint egy járvány, Kínába is bejutott, a társadalom söpredéke, a semmittevők a kommunista párt ösztönzésére felosztották a földet, vagyonokat zsákmányoltak, terrorizálták a férfiakat, erőszakoskodtak a nőkkel – mindez tiszteletreméltó törvényes cselekedetté vált.
Mindenki tudja, hogy jó dolog tisztelni az idősebbeket és gondoskodni a fiatalokról, és rossz dolog semmibe venni az idősebbeket és a tanárokat. Az ókorban a konfuciánus oktatásban felsőbb szintű iskola („Da Xue” – Nagy Tanítás) és elemi iskola („Xiao Xue” – Kis Tanítás) [9] volt. 15 éves kor alatt az elemi iskolában a tisztasággal, a társadalmi érintkezéssel és az etikettel kapcsolatos illemet, különböző napi dolgokat (például egészségügyi, viselkedési, beszédstílusbeli dolgokat) tanultak. Ezt követően a felsőbb fokú oktatásban a súlypontot az erkölcsi dolgokra, a Tao kérdéseire helyezték. A Lin Biao és Konfuciusz elleni bírálatban, a pedagógusok tekintélyének a bírálatában a Kínai Kommunista Párt ezeket az erkölcsi normákat teljesen kiirtotta a fiatalok és gyerekek fejéből.
Egy régi kínai közmondás szerint: „egy nap tanítómester, az élet végéig apa”. 1966. augusztus 5-én a Pekingi Normál Egyetemhez kapcsolódó Kísérleti Gimnáziumban Bian Zhongyun tanárnő fejére a leánytanulók szégyensapkát húztak. Fekete tintával öntötték le a testét, szemétlapátot ütögetve kellett menetelnie az utcán, fekete táblát akasztottak a nyakába, arra kényszerítették, hogy térdeljen le, egy szögekkel teli fapálcával verték meg, forró vízzel öntötték le, ily módon idézték elő a halálát.
A pekingi egyetem középiskolájának igazgatónőjét a diákok arra kényszerítették, hogy egy ütött-kopott lavórt ütögetve kiabálja, hogy „ördögtehén, kígyószellem vagyok”, a haját össze-vissza vagdosva teljesen levágták, a fejét véresre verték, a földre lökték, hogy négykézláb másszon.
Mindenki úgy véli, hogy tisztának lenni jó, piszkosnak lenni pedig rossz. A kínai kommunisták azonban azt hirdették, hogy „a sárban hemperegve, a kezeken a munkától bőrkeményedéseket szerezve”, és ha „a kezük koszos és a lábuk tehéntrágyától piszkos”[10], csak az ilyen gondolkodással rendelkező emberek lehetnek vörösek, csak így juthatnak az egyetemre, léphetnek be a pártba, juthatnak feljebb a hivatali ranglétrán, csak így lehetnek a kommunista párt vörös utódai.
Az emberiség fejlődése a tudás fejlődése. A kommunista párt uralma alatt azonban a tudás elítélendő dolog lett. Az értelmiséget „bűzlő régi kilencesek” kategóriának nevezték, a művelt embereknek kellett tanulniuk a műveletlen emberektől, alá kellett vetniük magukat a szegény és alsó középparasztok általi átnevelésnek, csak így tekintették őket újból embereknek. Az értelmiségiek átnevelésének megvalósítása végett a pekingi Tsinghua Egyetem oktatóit a Jiangxi tartománybeli Nanchangban található Ponty szigetre küldték. Ott el volt terjedve a vérszívó féreg, és még az eredetileg ott felépített átnevelő munkatábort is kénytelenek voltak elköltöztetni onnét. Ha az oktatók kapcsolatba kerültek a folyó vizével, rögtön megfertőződtek. Egymás után kapták meg a Bilharzia-betegséget [11], ezért nagyon sokan elveszítették élet- és munkaképességüket.
A kambodzsai vörös khmerek (kambodzsai kommunisták) Csou En-laj ösztönzésére az értelmiséggel szemben valósították meg a legkegyetlenebb üldözést. Az önállóan gondolkodókat átnevelésnek vetették alá. Szellemileg és fizikailag is elpusztították őket. 1975-től 1978-ig a kambodzsai nép egynegyedét legyilkolták. Volt olyan, akinek a halántékán meglátszott, hogy korábban szemüveget viselt, ő sem menekült meg.
Miután a kambodzsai kommunisták 1975-ben győztek, Pol Pot elkezdte a szuperszocializmus létrehozását, azaz azt a „mennyországot az emberi társadalomban”, amelyben nincs osztálykülönbség, nincs város és falu közötti különbség, nincs pénz, és nincs árucsere. Végül a család is felbomlott, női és férfi munkaosztagokat hoztak létre, egységesen kényszermunkát végeztek, mindannyian a nagy kondérból ettek, ugyanazt a fekete forradalmi vagy katonai egyenruhát viselték. A férj és feleség előzetes jóváhagyás alapján hetente csak egyszer lehetett együtt.
A kommunista párt azt állítja, hogy nem fél az égtől, nem fél a földtől, esztelenül meg akarja változtatni az eget és a földet, valójában teljességgel megtagad minden pozitív tényezőt és erőt a világmindenségben. Mao Ce-tung kijelentette: „Minden évszázadban a nemzetek nagy forradalmakat hajtottak végre, időnként átfestették a régit, új színben állították elő. Nagy változások történtek, életet és halált, sikert és pusztulást is magukban foglaltak. Így van ez a világegyetem pusztulásával is. A világegyetem pusztulása végül is nem végleges pusztulás, mert ami itt pusztulás, az ott születés. Mindannyian várjuk a világegyetem pusztulását, mert a régi világegyetem elpusztításával kapjuk meg az újat. Ez nem jobb, mint a régi világegyetem⁈”
A szeretet természetes érzés. A férj és feleség, a gyermekek és szülők, a barátok, az emberek közötti normális kapcsolat alkotja az emberi társadalmat. A kínai kommunisták a szakadatlan különböző politikai mozgalmak révén az embereket farkasokká változtatták, sőt még a tigrisnél és a farkasnál is kegyetlenebbé. A gonosz tigris sem falja fel a saját kölykeit, a kínai kommunisták uralma alatt azonban a szülők, gyerekek, házastársak között kölcsönös volt a leleplezés. Gyakori volt a rokoni kapcsolatok megszakítása.
A hatvanas években az egyik pekingi elemi iskolában az egyik tanítónő a kisdiákoknak diktált és óvatlanul együtt használta a „szocializmus” és „összeomlik” szavakat. Emiatt a diákok leleplezték, majd naponta megalázták, a fiú diákok arcul ütötték. Lánya megszakította vele az anya-lánya kapcsolatot. Mihelyt történt valami, az egész osztály előtt leplezte le az édesanyja ellen folytatott osztályharc aktuális helyzetét. A következő években is a tanítónő egyetlen tevékenysége az iskola és az illemhely takarításából állt.
Akik átélték a nagy kulturális forradalmat, nem felejtik el Zhang Zhixin nevét, akit bebörtönöztek. A börtönőrök többször letépték róla a ruhát, a kezét a háta mögött bilincselték össze, és belökték a férfi elítéltek cellájába, és hagyták, hogy sorban addig erőszakolják meg, amíg megbolondult. Még így is, mielőtt kivégezték, attól félve, hogy kivégzésekor hangos jelszavakat kiabálna, a börtönben egy téglára szorították a fejét, és érzéstelenítés nélkül átvágták a nyelőcsövét.
Még a legutóbbi években is – a Fálun Gong elleni elnyomás idején – a kínai kommunisták továbbra is a gyűlöletkeltő, erőszakot ösztönző régi módszereket alkalmazzák.
A kommunista párt elnyomja az emberek jó természetét, buzdítja, megengedi és felhasználja az emberi természet gonosz vonásait, hogy megerősítse az uralmát. Az újabb és újabb mozgalmak során a lelkiismeretes emberek kénytelenek hallgatni, mert félnek az erőszakos tettektől. A kommunisták szisztematikusan elpusztítják az egyetemesen érvényben levő erkölcsi szabályokat és teljesen elferdítik az emberiség több ezer éves felfogását a jóról és rosszról, a tisztességről és szemérmességről.
1.2 A gonoszság, amely túlmegy a kölcsönös létezés és kölcsönös függés elvén
Lao-ce azt mondta:
„Amikor az égalattiban mindenki felismeri a szépről, hogy szép, akkor megjelenik a rút is. Amikor mindenki felismeri a jóról, hogy jó, akkor megjelenik a rossz is.
Ezért: lét (ju) és nemlét (vu) egymásból születik, nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.” [12]
Világosan szólva az emberek között és a világban kölcsönös létezés és függés van. Nemcsak jó és rossz emberek vannak, hanem egy ember önmagában is hordoz jó és rossz vonásokat.
Dao Zhi, a banditák ikonja az ősi Kínában azt mondta követőinek: „A rablásnak is megvan az erkölcse.” És ezt úgy magyarázta, hogy a rablónak is „magasztosnak, bátornak, igaznak, bölcsnek, emberségesnek” kell lennie. Ami annyit jelent, hogy még a rabló sem járhat el minden szabály nélkül, hanem vannak normák, amiket be kell tartania.
Ha visszatekintünk a kínai kommunista párt történetére, mondhatjuk, hogy tele van csalásokkal és árulással, semmiféle szabály nem korlátozza. Például a rablók nagy súlyt helyeznek az „igazságosságra”, még a zsákmány felosztására szolgáló helyüket is úgy nevezik: „az igazságosság csarnoka a zsákmány felosztására”. A kínai kommunisták azonban, mihelyt veszély fenyegeti őket, máris kölcsönösen leleplezik egymást, kútba lökik a másikat, sőt megrágalmazzák, és egymásra hárítják a gaztettet, és alaptalanul vádaskodnak.
Vegyük példaként Peng Dehuai [13] tábornokot. Mao Ce-tung parasztszármazású volt, természetesen tudta, hogy 1 mu [14] földről nem lehet 130 ezer jin [15] gabonát betakarítani, természetesen tudta, hogy Peng Dehuai igazat mondott. Természetesen tudta, hogy Peng Dehuai nem akarta elragadni a hatalmat tőle. Nem is beszélve arról, hogy annak idején Peng 20 ezer katonával, véres harcban Hu Zongnan 200 ezres seregével szemben, többször megmentette Mao Ce-tung életét. Azonban mihelyt Peng Dehuai csak két mondatban is bírálta Mao Ce-tungot, Mao rögvest az általa saját kezűleg írt verset „Ki mer keresztbe tett karddal megállni lovával, csakis a mi nagy tábornokunk Peng Dehuai” bedobta a papírkosárba, feltétlenül halálra akarta ítélni Penget. Mondhatjuk, hogy ez teljes hálátlanság és igazságtalanság.
A kommunista párt kegyetlenül gyilkolja az embereket, nem követ humánus politikát. A bajtársiasság és a személyes lojalitás megvetésével üldözi saját tagjait. Kiárusítja az ország földjét, gyáva; ellensége az igaz hitnek, miközben hiányzik a bölcsessége. Tömegmozgalmakat szervez, nem kormányozza az országot kiváló és feddhetetlen erkölcsű emberekkel. Elmondhatjuk, hogy a Kommunista Párt még azt a minimális erkölcsi normát is elvetette, hogy „még a banditáknak is követniük kell az Utat”. Gonoszsága teljes mértékben felülmúlja a kölcsönös létezés és függés elvét. A kommunista párt teljesen szembefordul a természettel és az emberiséggel, aminek célja, hogy összezavarja a jó és a gonosz kritériumait, felforgassa a világmindenség törvényszerűségeit. Féktelen arroganciája elérte a csúcspontját, és arra van ítélve, hogy teljesen összeomoljon.
2. Harc a földdel, ellentmondásban a természettel, határtalan károkat okozva
2.1 Az osztályharc kiterjesztése a természetre
Jin Xunhua a sanghaji Wusong 2. Számú Középiskola 1968-as évfolyamának végzős hallgatója, Sanghaj város középiskolai vörösgárdista küldöttgyűlése állandó bizottságának a tagja volt. 1969 márciusában Jin vidékre ment, Heilongjiang tartományba. 1969. augusztus 15-én felhőszakadás volt, a Shuang folyó két partja tengerré változott. Jin Xunhua, hogy megmentse a munkacsapat két villanypóznáját, beugrott az áradatba, és életét vesztette.
Jin Xunhua hátrahagyott naplójából:
Július 4.
Most kezdem érezni a vidéki osztályharc élességét és hevességét. Én, Mao elnök vörösgárdistájaként már mindenre felkészültem, Mao Ce-tung győzedelmes eszméivel kemény csapást mérek a reakciós erőkre. Még ha fel is kell áldoznom magam, arra is kész vagyok. Harcolok a proletárdiktatúra megszilárdításáért! Harcolok! Harcolok!
Július 19.
XX munkacsapatban az osztályellenség nagyon hevesen tevékenykedik. Az értelmiségi fiatalok azért jöttek a falvakba, hogy részt vegyenek a falvakban folyó három nagy forradalmi harcban, elsősorban is az osztályharcban. Nekünk a szegény és alsó középparasztságra kell támaszkodnunk, mozgósítanunk kell a tömegeket és vissza kell szorítanunk az ellenség acsarkodását. Nekünk, értelmiségi fiataloknak mindig magasra kell emelnünk Mao Ce-tung eszméinek hatalmas vörös zászlaját, soha nem szabad megfeledkeznünk az osztályharcról, soha nem szabad megfeledkeznünk a proletárdiktatúráról.
Jin azzal a gondolattal ment vidékre, hogy harcoljon az ég és a föld ellen, és átalakítsa az emberiséget. Naplójából kiderül, hogy az elméje tele volt harccal. Az emberekkel való harc gondolatát kiterjesztette az éggel és a földdel való harcra, és végül ezért életét vesztette. Jin a harc filozófiájának tipikus híve volt, és kétségtelenül áldozatává vált.
Engels azt mondta: „A szabadság a szükségszerűség felismerése.” Mao Ce-tung ezt kiegészítette még egy mondattal: „és a világ átalakítása”. Ez az oda nem való kiegészítés valójában teljes mértékben világossá tette a kommunista párt természet iránti magatartását, vagyis a természet átalakításának szándékát. A kommunista párt felfogásában a „szükségszerűség” vak anyag, nem lehet megmagyarázni származásának „törvényszerűségeit”. Úgy vélik, hogy az ember szubjektív képességeinek a kibontakoztatásával megismerjük az objektív törvényszerűségeket, ily módon „meghódíthatjuk” a természetet és az emberiséget. A kommunista párt Oroszországot és Kínát, ezt a két „kísérleti parcellát” teljes káosszá alakította át.
A nagy ugrás időszakának népdala leírja a kínai kommunisták pökhendi esztelenségét: „A hegyek hajtsanak fejet, a folyók engedjenek utat”, „Az égben nincs Jáde Császár, a földön nincs Sárkánykirály. Én vagyok a Jáde Császár, én vagyok a Sárkánykirály. Megparancsolom a három hegynek és öt szorosnak, hogy engedjenek utat, most itt jövök!”
Megérkezett a kínai kommunista párt! Lerombolja ezt az eredetileg harmonikus világot, és tönkreteszi a természet egyensúlyát.
2.2 A természet lerombolása miatt a KKP saját magán érzi a következményeket
A kínai kommunisták a gabonát gazdasági-politikai munkatervük kulcsfigurájaként kezelték, gátlástalanul feltörték a művelésre alkalmatlan hegyvidékeket és füves pusztaságokat, betemették a kínai folyókat és tavakat. És mi lett az eredmény? A kínai kommunisták azt állítják, hogy 1952-ben a gabonatermelés meghaladta a Kuomintang kormány időszakáét. A kínai kommunisták azonban nem mondták meg, hogy Kína teljes gabonatermelése csak 1972-ben haladta meg a szintén békeidőszakban uralkodó Qing-dinasztiabeli Qianlong császár korszakáét. De mindmáig Kínában az egy főre jutó gabonatermés továbbra is jelentősen elmarad a Qing-dinasztia korszakáétól, és mindössze egyharmadát teszi ki a kínai mezőgazdaság fénykorát jelentő Song-dinasztia időszakáénak.
Az erdők gátlástalan irtása, a folyók és a tavak feltöltése a kínai környezetvilág nagy pusztítását eredményezte. Mostanra a kínai környezet az összeomlás határához érkezett. A Hai folyó, a Sárga-folyó vízellátása megszakadt, a Huai-folyó és a Jangce folyó elszennyeződött, teljesen elvágták a kínai nemzet létének alapját. Eltűntek a füves területek Gansu, Qinghai tartományban, Belső-Mongóliában, Xinjiangban. A sárga futóhomok a központi síkság felé nyomul előre.
Az 1950-es években a kínai kommunisták szovjet szakértők irányításával megépítették a Sárga-folyón a Sanmenxia vízerőművet. Az általa termelt energia mindmáig csupán egy közepes folyó kapacitásának a szintjét éri el, ellenben a felső folyáson nagy iszaplerakódást idézett elő, megemelte a folyammedret. Egy kicsit nagyobb áradás a Sárga-folyó két partján lakó embereknek már hatalmas veszteségeket okoz emberéletben és anyagi javakban. 2003-ban a Wei folyó árvízének tetőzésékor 3.700 m3 volt másodpercenként a legnagyobb vízhozam, ami általában három-ötévente fordul elő, de 50 éve nem tapasztalt árvízkárokat okozott.
Henan tartomány Zhumadian városánál a helyi illetékesek több nagy víztározót építettek. 1975-ben a nagy zárógátak egymást követően átszakadtak, mindössze 2 óra alatt 60 ezer ember halt meg, és az egész árvíz alatt a halottak száma meghaladta a 200 ezer főt.
Meg kell mondani, hogy a kínai kommunista hatalom tovább folytatja Kína földjének gátlástalan fosztogatását. A Jangce nagy zárógátja építésével, a dél-kínai vízkészletek északra való átirányításával több százezer milliárdos ráfordítással próbálják megváltoztatni a természetes ökoszisztémát. Nem is beszélve a számos közepes és kisebb „harc a földdel” projektek megjelenéséről. Még súlyosabb, hogy van, aki fölvetette, hogy a Qinghai-Tibet fennsíkon atombombával robbantsanak fel egy átjárót, Nyugat-Kína természeti környezetének a megváltoztatására. Ez a föld iránti megvetésük és arroganciájuk – ami egyáltalán nem volt váratlan – megbotránkoztatta a világot.
A „Változások könyvének” a hexagramjában (bagua) elődeink az eget Qian-nek nevezték, amit mennyei Taóként (Útként) tiszteltek, a földet Kunnak nevezték, amit földi erényként tiszteltek.
A „Változások könyve” azt mondja: „A föld a Kunban ölt testet, az uralkodó gazdag erénye hat át mindent.”
Konfuciusz magyarázata a Változások könyvéhez kimondja: „Tökéletes a Kun nagyszerűsége; ő mindennek a szülője.”
A klasszikus megfogalmazás szerint: a Kun (anyaföld) gyöngéd, kitartó, nyugalmas, mozdulásában kemény is lehet. Ha az emberek az eget követik, kiteljesedhet az erkölcs, a nehézségek elviselhetővé válnak, vigyázhatnak a föld lényére és résztvevői lehetnek annak felvirágozásában. A Változások könyve tanítja meg nekünk, melyik a helyes út, az égi Tao, és a földi erény; követni kell az eget, óvni a földet, tisztelni a természetet.
Mégis a kommunisták szokásukhoz híven – az ég ellen harcolva, és a föld ellen küzdve – a föld összes tartalékát szándékosan kifosztották, az utolsó cseppig kifacsarták, így az ég és a föld alapelve ellen cselekedtek. A végén mindannyian elnyerik méltó büntetésüket az ég, a föld és a természet törvényei szerint.
3. Harc az éggel, a hit elnyomása, az emberek istenségekbe vetett hitének az elutasítása
3.1 Hogyan ismerheti fel a korlátozott élet a határtalan időtereket?
Einstein fia, Eduard egyszer megkérdezte: „Papa, te miért vagy ennyire híres?” Einstein így válaszolt: „Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.”[16] Ez a mondat nagyon mély értelmű. A kínaiak azt mondják: „Azért nem tudod, milyen is a Lusan-hegy, mert éppen ott vagy a Lusan-hegyen.” Ha meg akarsz ismerni egy rendszert, ki kell lépned belőle, kívülről szemlélned azt. Ha azonban a véges életével vizsgálja a mindenség határtalan téridejét, az emberiség sohasem ismerheti meg annak egészét, a világegyetem örök rejtély marad az emberiség számára.
Természetesen metafizikus, ha úgy véljük, hogy a tudomány nem tud áthatolni ezen, ez pedig logikusan válik a „hit” kategóriájává.
A hit, az ember lelki világának ez a tevékenysége, az életről, időről, térről, a világmindenségről való gondolkodás és megtapasztalás, egyáltalán nem tartozhat egyetlen politikai párt irányítása alá sem. „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”[17] A Kommunista Párt azonban a mindenségre és az életre vonatkozó sajnálatos és nevetséges felfogása alapján mindent, ami saját elméletén kívül esik, „babonának” nevez, agymosást akar megvalósítani az istenhívők körében, meg akarja változtatni őket, bírálni, megalázni, egészen a fizikai megsemmisítésig.
Az igazi tudósok világfelfogása nyitott, nem kívánják a saját behatárolt „tudásukkal” tagadni a határtalan „ismeretlent”. Newton, a híres tudós, 1678-ban adta ki „A matematika alapelvei” című hatalmas művét. A könyvben részletezte a mechanika alapelveit, ismertette az árapályt, a bolygók mozgását, és kiszámította a naprendszer keringésének a formuláját. Newton, aki hatalmas sikereket és dicsőséget ért el, ő maga újra és újra kinyilvánította, hogy könyve teljes mértékben jelenség jellegű leírás, egyáltalán nem mert arról beszélni, hogy mi a tényleges jelentése a legfensőbb Isten világot teremtő tettének. Amikor „A matematika alapelvei” második kiadása megjelent, Newton az alábbiakat írta a könyvben, hogy kinyilvánítsa meggyőződését: „Ez a napot, égitesteket, üstökösöket magába foglaló tökéletes nagy rendszer, csakis a mindenható Isten kezéből származhat, mi szinte semmit sem tudunk arról, hogy Isten hogyan ért meg mindent, mint ahogy a vaknak sincs fogalma a színekről.”
Ne is beszéljünk arról, hogy létezik-e időn és téren kívüli mennyország, hogy az ember visszatérhet-e az igazi önmagához műveléssel. Az igazán hívő embernek meggyőződése, hogy a jó elnyeri a jutalmát, és a rossz a büntetését, hisznek az ok és a következmény elvében. Az igaz hit képes az emberiség erkölcsét megtartani egy bizonyos szinten. Arisztotelésztől Einsteinig mindnyájan hittek abban, hogy a világegyetemben léteznek általános normák. Ha az emberek különböző eszközökkel fáradhatatlanul keresik a világegyetem igazságát, akkor a tudományos kutatáson kívül a vallási, hitbéli és művelési módszerek és utak is lehetnek az igazság felfedezésének más formái és útjai.
3.2 A KKP elpusztítja az emberiség igaz hitét
A világon a történelemben minden nemzet hitt az isten(ek)ben. Éppen az istenhit miatt, hogy hittek abban, hogy a jótett viszonzása a jó, a gaztett büntetést von maga után, az emberek visszafogták magukat a szívükben, csak így tartották fenn a társadalmi erkölcs színvonalát. Régen és ma, Kínában és külföldön, a nyugati kereszténység, a keleti konfucianizmus, buddhizmus, taoizmus arra figyelmeztette az embereket, hogy hinni kell az isten(ek)ben, tisztelni kell az eget, kövessék a jót, becsüljék meg az áldásokat, legyenek hálásak a jótettekért, viszonozzák azokat, így lehet csak kivívni az igazi boldogságot.
A kommunizmus központi vezéreszméje az ateizmus, ami azt hirdeti, hogy nincs Isten, nincs Buddha, nincs Dao, nincs előző élet, nincs jövőbeli élet és nincs karma-megtorlás. Ezért a kommunisták minden országban azt mondják a szegényeknek, a lumpenproletároknak, hogy nincs szükség az istenhitre, nincs szükség a tisztességes magatartásra, nincs szükség a sors elfogadására, ellenben ravaszságra, erőszakos harácsolásra van szükség, lázadással kell jövőt építeni.
Az ókori Kínában a császárok az uralkodói méltóság birtokában továbbra is az Ég fiának nevezték magukat, az „égi akarat” irányította és korlátozta őket. Időnként császári rendeleteket adtak ki, amikben bűnösnek nyilvánították magukat, és bűnbocsánatot kértek az égtől. A Kommunista Párt azonban önmaga képviseli az eget, úgymond se törvényt, se eget nem ismer, semmi sem korlátozza. Az eredmény: újra és újra poklot teremtett az emberek számára.
A kommunista párt megalapítója, Marx úgy vélte, hogy a vallás szellemi ópium a nép számára. Attól félt, hogy az emberek az isten(ek)ben hisznek és nem az ő kommunizmusában. Engels „A természet dialektikája” című könyvének az első fejezete bírálja Mengyelejev kutatásait a parapszichológiáról.
Engels azt mondta: „A középkorban és az előtte lévő időszakban mindennek meg kellett védenie saját létezésének indokát az emberi értelem ítélőszéke előtt.” Ennek kijelentésével egyidejűleg saját magát és Marxot az ítélőszék bírájává tette meg. Az anarchista Bakunyin Marx barátja volt. Ő így jellemezte Marxot: „Ő az emberek istenének tekinti magát, nem tudja elviselni, hogy rajta kívül még más ember is isten. Azt akarja, hogy az emberek, mint istennek hódoljanak neki, bálványként boruljanak le előtte, különben súlyos büntetésre vagy intrikára, atrocitásra számíthatnak.”
A hagyományos hit azonban akadályt képez a kommunisták ilyen törekvései előtt.
A Kínai Kommunista Párt atrocitásai a vallással szemben mondhatjuk, hogy a veszettségig fokozódtak. A kulturális forradalom idején számtalan imaházat, kolostort leromboltak, a szerzeteseket az utcára rángatták szégyenmenetre, a tibeti kolostorok, lámatemplomok 90 százalékát elpusztították. Kínában mindmáig több tízezer keresztény családot börtönben tartanak. A sanghaji katolikus papot, Gong Pinmei-t több mint 30 éven át tartották börtönben a kínai kommunisták, az 1980-as évek végén jutott csak ki az USA-ba. Több mint 90 éves korában a halála előtt így végrendelkezett: „Amikor a Kommunista Párt már nem uralkodik többé Kínában, juttassátok vissza a síromat Sanghajba.” Egy embert csupán a hite miatt a kegyetlen gonosz erő több mint 30 éven át titokban börtönben tartott, a kínai kommunisták többször arra akarták kényszeríteni, hogy vegye át a KKP „Három Ön Hazafias Bizottságának”[18] a vezetését, és akkor kiengedték volna a börtönből.
És az utóbbi években a kínai kommunisták a Fálun Gong Őszinteséget, Jószívűséget, Toleranciát hívő követői ellen ugyanazt az „ég elleni harcot” folytatják, és ez is az ő erőszakos gaztetteik törvényszerű eredménye.
Az ateista kommunista vezetés irányítani és ellenőrizni akarja az emberek istenhitét, és ez „a harc az éggel határtalanul örömteli” elv nevetséges foka, amit lehetetlen „esztelen pökhendiséggel” akárcsak kis részben is jellemezni.
Utószó
A kommunizmus gyakorlata már az egész világon teljes kudarcot vallott. A világ utolsó kommunista nagyhatalmának a feje, Csiang Cö-min 2002. márciusában a Washington Post tudósítójának kijelentette: „Fiatal koromban meg voltam győződve róla, hogy nagyon hamar eljön a kommunizmus, most azonban már nem így gondolom.” Most már nagyon kevés ember van, aki továbbra is tényleg hisz a kommunizmusban.
A kommunista mozgalom bukása törvényszerű. A kommunizmus megszegi a világegyetem törvényszerűségeit, szemben áll az éggel, univerzum-ellenes erő, ezért biztosan el fogja szenvedni az égi akarat és az istenek büntetését.
Bár a Kínai Kommunista Párt újra és újra megváltoztatja az ábrázatát, újra és újra az utolsó szalmaszálba kapaszkodva vészeli át a válságokat, de a végkifejlet világos az egész világ számára. Bár a Kínai Kommunista Párt egyenként leveti szép álarcait, teljesen leleplezi mohó, kegyetlen, szégyentelen, huligán és az egész világ elleni természetét, de továbbra is korlátozza az emberek gondolkodását, elfojtja az emberiség erkölcsi értékeit. Továbbra is rendkívül káros az emberiség erkölcsi civilizációjára, az emberiség békés fejlődésére.
A határtalan világmindenség az ég ellenállhatatlan szándékát hordozza, amit Isten akaratának is nevezhetünk, vagy hívhatjuk a természet törvényszerűségének vagy természeti erőnek. Az emberiségnek csak akkor van jövője, ha tiszteletben tartja az ég szándékát, követi a természetet, tiszteli a világmindenség törvényszerűségeit, szeret minden élőlényt.
Jegyzetek
[1] Lao-ce, kínai filozófus, i.e. VI. században élt.
[2] Tao Te King, Az út és erény könyve, 25. fejezet – Tőkei Ferenc prózafordítása.
[3] Tao Te King, Az út és erény könyve, 25. fejezet – Tőkei Ferenc prózafordítása.
[4] Menciusz kínai filozófus tanításaiból, aki az i. e. 4. században élt.
[5] A három klasszikus jel (San Zi Jing), egy hagyományos kínai szöveg az elemi oktatás számára
[6] Menciusz könyve.
[7] Karl Marx: „A hegeli jogfilozófia kritikájához”
[8] Leon Trockij (1879-1940) orosz kommunista teoretikus, történész és katonai vezető, aki megalapította az orosz Vörös Hadsereget. Mexikóvárosban gyilkolták meg Joszif Sztálin ügynökei.
[9] Zhu Xi (1130-1200), a Song-dinasztia neokonfuciánus tudósa szerint a „Kis Tanítás” a helyes viselkedéssel foglalkozik, míg a „Nagy Tanítás” a viselkedés mögött meghúzódó alapelveket fejti ki.
[10] Mao Ce-tung: „Beszédek az irodalom és művészet Yan’an-i fórumán”.
[11] A Bilharzia-betegség (skisztoszómia) egy trópusi parazita féreg által okozott betegség. A fertőzés a szennyezett édesvízzel való érintkezéskor következik be. Gyakori tünetek a láz, hidegrázás, köhögés és izomfájdalmak. Súlyosabb esetekben a betegség máj-, bél-, tüdő- és hólyagkárosodást, ritka esetekben pedig görcsöket, bénulást és gerincvelő-gyulladást okozhat.
[12] Tao Te King, Az út és erény könyve, 2. fejezet – Tőkei Ferenc prózafordítása.
[13] Peng Dehuai tábornok bírálta Mao Ce-tung Nagy ugrás előre mozgalmát, amelyet széles körben, Kínán belül és kívül is nagy gazdasági katasztrófának tartanak. Ennek következtében minden tisztségéből eltávolították, és állandó felügyelet és házi őrizet alá helyezték. A kulturális forradalom idején a vörös gárdisták általi megaláztatása és megszégyenítése egészen 1974-ben májbetegségben bekövetkezett haláláig tartott.
[14] A „mu” kínai területmérték. 1 mu = 0,165 hektár = 667,73 m².
[15] A „jin” kínai súlyegység. 1 jin = 0,5 kg
[16] https://www.citatum.hu/idezet/77056 – Fordította: Bujdosó István
[17] Máté 22:21 – Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990)
[18] A Három Ön Hazafias Bizottság (vagy Három Ön Hazafias Egyház, TSPC) a KKP egyik találmánya. A „három ön” az „önigazgatásra, önfenntartásra és önterjesztésre” utal. A bizottság megköveteli a kínai keresztényektől, hogy szakítsák meg a kapcsolataikat a Kínán kívüli keresztényekkel. A TSPC ellenőrzi az összes hivatalos egyházat Kínában. Azokat az egyházakat, amelyek nem csatlakoznak a TSPC-hez, bezárásra kényszerítik. A független házi egyházak vezetőit és követőit üldözik, és gyakran börtönbüntetésre ítélik őket.