HOGYAN HASZNÁLJA FEL CSIANG CÖ-MIN ÉS A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT KÖLCSÖNÖSEN EGYMÁST A FÁLUN GONG ÜLDÖZÉSE ÉDEKÉBEN
Előszó
A 38 év körüli Zhang Fuzhen asszony a Xianhe Park alkalmazottja volt, Pingdu városban, amely Shandong tartományban van. 2000 novemberében Pekingbe utazott, hogy a Fálun Gong ügyében egy kérvényt nyújtson be. Később a rendőrség őrizetbe vette. A következőkről tanúk számoltak be: „A rendőrségen Zhang asszonyt levetkőztették, leborotválták a fejét, megkínozták és megalázták. Kinyújtott végtagjainál fogva egy ágyhoz kötözték, amelyet még az alapvető szükségleteinek kielégítése céljából sem hagyhatott el. Mindezek után egy ismeretlen, mérgező gyógyszert adtak be neki injekció formájában. Amint befejezték a gyógyszer befecskendezését, azonnal kibírhatatlan fájdalom kerítette hatalmába. Kezdetben minden erejéből megpróbált védekezni, majd hatalmas fájdalmak közepette lelte halálát. A 610-es iroda hivatalnokai egész idő alatt jelen voltak és végignézték Zhang asszony haláltusáját.[1]
A következő eset a 34 éves Yang Lirong asszonyról szól, aki a Hebei tartománybeli Dingzhou városának, Beimen utcai lakosa volt. Yang asszony Fálun Gong-gyakorló volt. Emiatt a rendőrség gyakran zaklatta családtagjait. Egy további razzia alkalmával, 2002. február 8-án este Yang asszony férje, aki a helybeli telekkönyvi hivatal sofőrje volt, traumatizált állapotba került, félve attól, hogy elveszti az állását. Nem tudott tovább ellenállni a rendkívüli nyomásnak, amit a rendőrség gyakorolt rá. Másnap kora reggel, azután, hogy idős szülei elhagyták a házat, megfojtotta a feleségét. Yang asszony tragikus módon hunyt el, és egy 10 éves fiút hagyott hátra. Röviddel ezután a férje feljelentette magát a rendőrségen. A rendőrség kiszállt a helyszínre, hogy boncolást végezzen az asszony holttestén. Több belső szervét is eltávolították, melyek gőzölögtek a melegtől, miközben a testéből ömlött a vér. A Dingzhou városi közbiztonsági hivatal egyik tagja a következőket mondta: „ez a boncolás nem egy holttesten, hanem egy élő emberen végrehajtott boncolás volt”.[2]
A Heilongjiang tartományban levő Wanjia munkatáborban úgy kötöttek fel egy 6 vagy 7 hónapos terhes asszonyt a csuklójánál fogva egy három méter magasban levő gerendára, hogy a kötelet egy csigán keresztül lehetett fel- és lehúzni. A zsámolyt, amin kezdetben állt, eltávolították, úgyhogy szabadon lógott a levegőben. A rendőrök a kötél egyik végének a meghúzásával felhúzták a terhes asszonyt, majd hirtelen elengedték a kötelet, és az asszony egy nagy rándulással a padlóra zuhant. Ezzel a kegyetlen módszerrel nemcsak addig kínozták, amíg elvetélt, de ami még szörnyűbb, a rendőrök arra kényszerítették a férjét, hogy nézze végig a kínzást.[3]
Ezek a borzasztó, drámai események, amelyek az üldözött Fálun Gong-gyakorlókkal történtek meg, a mai modern Kínában zajlottak le. Ezek az esetek csak kis töredékét képzik az öt éve tartó folyamatos üldözés számtalan esetének.
Az 1978-as reform és nyitás óta a Kínai Kommunista Párt szüntelenül arra törekszik, hogy külsőleg pozitív és nyitott képet alkosson magáról. De éppen a brutalitás, az irracionalitás és a Fálun Gong-gyakorlók évek óta tartó üldözésénél bevetett borzalmas eszközök mutatják meg a nemzetközi társadalmaknak a Kínai Kommunista Párt igazi arculatát. A Fálun Gong üldözése a Kínai KP nagy szégyenfoltjává nőtte ki magát az emberi jogokkal kapcsolatosan. Miközben sokan hozzászoktak ahhoz, hogy az emberi jogok megsértésének okát a rendőrség alacsony szellemi színvonalára hárítsák és egyúttal azt a véleményt alakítsák ki, hogy a KP maga jelentős lépéseket tenne a fejlődés útján, a Fálun Gong üldözésének szisztematikus megszervezése a legmagasabb szinttől a legalsóbbig, amelynek nyomait egész Kínában megtalálhatjuk, az emberek ezen illúzióját mégis teljesen megsemmisíti. Sokan törik a fejüket azon, hogyan lehetséges az, hogy Kínában ez a brutális, abszurd üldözés megtörténhet. Miért keverednek az emberek újra egy ördögi körbe, húsz évvel a kulturális forradalom befejezése után, miután a káosz megszűnt és helyreállt a rend? Miért csak Kínában üldözik a Fálun Gongot, holott ez a módszer már több mint 60 országban elterjedt, és az Igazságosság, a Könyörületesség valamint a Tolerancia elvein alapul. További kérdés, hogy tulajdonképpen milyen kapcsolatban vannak egymással Csiang Cö-min és a Kínai Kommunista Párt.
Csiang Cö-minnek nemcsak, hogy nincsenek különleges képességei, de nem is egy nemes lelkű ember. Ha a Kínai KP – egy precíz erőszakgépezet, ami gyilkosságon és hazugságon alapul – nem támogatta volna, semmi esetre sem lett volna abban a helyzetben, hogy ezt a népirtást, amiben nemcsak Kína, hanem más országok és érintettek, véghezvigye. Másrészt, ha nem lett volna ez a diktátor, Csiang Cö-min, aki sohasem hallgat másokra, és kizárólag a saját akaratát akarja érvényesíteni, akkor a Kínai KP-nak nem sikerülhetett volna a nyitás és a világhoz való alkalmazkodás általános légkörében a történelmi áramlattal szemben eveznie. Éppen azért, mert Csiang Cö-min és a Kínai KP kölcsönösen támogatják egymást és egyébként is egy hullámhosszon vannak egymással, éppúgy, mint amikor a hegymászó hangja rezgésbe hozza a havat, és katasztrofális lavinát okoz, úgy volt lehetséges ezt a borzalmas üldözést elindítani.
1. Egy hasonló háttér – ugyanattól a válságtól való félelem
Csiang Cö-min 1926-ban született. Ugyanúgy, ahogy a Kínai KP eltitkolta a népe elől vérrel szennyezett létrejöttének a történetét, éppúgy Csiang Cö-min is eltitkolta a KP és a népe elől hazaárulása történetét.
Amint Jiang betöltötte 17. életévét, a fasizmus elleni küzdelem világszerte elérte a tetőpontját. Akkoriban, amikor sok hazafias fiatal ment a frontra megvédeni Kínát Japán ellen, Csiang Cö-min a Központi Egyetemre ment tanulni. Az egyetemet a Wang Jingwei rezsim alapította 1942-ben Nanjingban. Wang Jingweit, a hazaárulót, a japán kormány támogatta. Ennek a döntésnek az volt az oka, hogy Csiang Cö-min édesapja, Jiang Shijun, a megszálló japán hadsereg Kína-ellenes propagandarészlegének magas tisztviselője volt Jiangsu tartományban. Tehát Csiang Cö-min apja egy igazi hazaáruló volt.
Ami a hazaárulást illeti, Csiang Cö-mint és a Kínai KP-t ugyanabból a fából faragták. Mindketten érzéketlenek a kínai néppel szemben, úgyhogy mind a kettő kénye-kedve szerint gyilkolja a népet.
Amint a kínai KP megnyerte a polgárháborút (1945-1948), Csiang Cö-min be akart lépni a Kommunista Pártba, hogy hatalmat és tekintélyt nyerhessen. Ennek céljából azt állította, hogy a nagybátyja, Jiang Shangqing, aki fiatalkorában belépett a KP-ba, és akit később banditák lőttek le, adoptálta őt. Ennek a kapcsolatnak a segítségével Csiangot egy pár éven belül egy részlegvezetőből az Elektronikai Ipari Minisztérium helyettes vezetőjévé léptették elő. Nem a képességei miatt, hanem mert behízelegte magát és kihasználta a kapcsolatait. Amikor később a Kommunista Párt főtitkára lett Sanghajban, mindent megtett azért, hogy a KP nagy egyéniségeinek, mint Li Xiannian, Chen Yun [4], hízelegjen, akik minden évben Sanghajba látogattak a tavaszi fesztiválra. Előfordult, hogy Csiang egyszer órákig várt a nagy hóesésben, csakis azért, mert Xiannian-nek egy születésnapi tortát akart ajándékozni.
Az 1989. június 4-i mészárlás [5] egy fordulópontot jelentett Csiang Cö-min életében. Szigorú intézkedéseivel nyomás alá helyezte a sanghaji szókimondó „Világgazdasági Körkép” című lapot, és házi fogság alá helyezte Wan Lit, a demokratikusan gondolkodó Népi Gyűlés elnökét, aki így nem utazhatott Pekingbe. Csiang Cö-min támogatta a június 4-i mészárlást, és ennek eredményeképpen a Kommunista Párt főtitkára lett Kínában. Már a mészárlás előtt titkos leveleket küldött Teng Hsziao-pingnek, amelyekben azt tanácsolta neki, hogy „határozottan azonnali intézkedéseket kell hozni”, különben „tönkremegy a Kommunista Párt és az ország”. Az elmúlt 15 évben Csiang aggályok nélkül elnyomta az önálló vallási csoportokat és másképp gondolkodókat, valamint azzal az ürüggyel ölette meg a tagjaikat, hogy „a stabilitás megőrzése mindenek fölött áll”.
1991-ben Kína és Oroszország a két ország közötti, nem pontosan meghatározott határról döntött. Csiang Cö-min elismerte az orosz cári hatalom megszállását, valamint a korábbi Szovjetunió megszállását is, és számtalan igazságtalan megegyezést fogadott el az „Aihui Egyezményben”. Ezzel több, mint 1 millió négyzetkilométernyi kínai földről mondott le Oroszország javára.
De vessünk egy pillantást Csiang Cö-min életrajzára. Önmaga, egy áruló elsőszülött fia, hamis módon egy mártír forradalmár árvájának adta ki magát. Ebben a cselekedetében tulajdonképpen csak a KP „megtévesztésének” példáját követte, ami a KKP második alaptulajdonsága (részletesen erről a második kommentárban). Később Jiang támogatta az 1989. június 4-i tömegmészárlást és elnyomta a demokratikus mozgalmakat, valamint a vallási szemléletű embereket. Ily módon gyakorolta a „megsemmisítést”, a KP nyolcadik alaptulajdonságát (részletesen szintén a második kommentárban). A Kommunista Internacionálé távol-keleti ágaként a kínai KP minden ügyben Oroszországra hallgatott. Csiang Cö-min kínai földről mondott le Oroszország javára, és így vitelezte ki a gyakorlatban a KP árulását.
Csiang Cö-minnek éppúgy, mint a kínai KP-nak, szégyenteljes a fejlődéstörténete, ami ahhoz vezetett, hogy mindketten a hatalom elvesztésének a félelmétől szenvednek.
2. Csiang Cö-min és a kínai Kommunista Párt is fél az Igazságosságtól, Jószívűségtől és Toleranciától
A nemzetközi kommunista mozgalom történetét több mint százmillió ember vérével írták meg. Majdnem minden kommunista országban létezett a „forradalmi ellenzék elsöprése”, mint Sztálin idejében. Nem volt ritkaság, hogy több millió ártatlan embert önkényesen gyilkoltak meg. Az utolsó évszázad kilencvenes éveiben a Szovjetunió feloszlott, és Kelet-Európában hatalmas változások következtek be. A kommunista tábor szinte máról holnapra elvesztette hatalmi területének felét. A lecke, amit ebből a kínai KP megtanult, az volt, hogy az elnyomás befejezése és a gondolati, valamint a szólásszabadság engedélyezése az öngyilkossággal lenne egyenlő. Ha a szólásszabadságot mindenki élvezhetné, hogyan lehetne akkor a véres gaztetteket eltitkolni? Hogyan tudná igazolni a megtévesztő ideológiáját? Ha az elnyomásnak véget vetnének, nem kerekedne-e felül a nép a félelmén és nem lenne-e olyan merész, hogy egy másféle életformát és hitet válasszon, mint ami a KP-é? Ebben az esetben milyen társadalmi alapja lenne még a KP létezésének?
Teljesen mindegy, mennyiben változott külsőleg a Kínai Kommunista Párt, egy alapelvét még mindig változatlanul megfigyelhetjük: a nép félrevezetését sohasem fogja abbahagyni és addig fogja elnyomni az embereket, ameddig csak lehetséges. Ennek az alapelvnek felelt meg Csiang Cö-min is, aki az 1989. június 4-i diáktüntetés után rendkívüli félelmében felkiáltott: „Minden tényezőt, ami a stabilitást veszélyezteti, már csírájában el kell fojtani.”
Éppen ebben az időszakban bukkant fel Kínában a Fálun Gong. Kezdetben a Fálun Gongot sok ember egyféle qigongnak [6] vélte, amelynek kiváló gyógyhatásai vannak, de egyre inkább felismerték az emberek, hogy a Fálun Gong lényege nem a könnyen elsajátítható öt gyakorlatban rejlik, hanem az Igazságosság, Jószívűség és Tolerancia alapelveiben, melyek rávezetik az embert arra, hogy forduljon az erény felé.
2.1 A Fálun Gong tanítása az Igazságosságon, Jószívűségen és Tolerancián alapul; a Kommunista Párt ezzel szemben „hamisságot, gonoszságot és küzdelmet” kotyvaszt
A Fálun Gong az igazságosságot tanítja, amely magában foglalja, hogy az ember az igazat mondja és cselekedje. A Kínai KP ezzel szemben egész idő alatt agymosást hajtott végre a hazugságain keresztül. Ha mindenki elkezdené elmondani a való igazságot, akkor a nép tudomására jutna, hogy a Kínai KP mindenekelőtt azáltal tudott növekedni, hogy behízelegte magát a Szovjetuniónál, embereket gyilkolt meg és ejtett túszul, ópiumot termesztett, alkalomadtán menekült és azt állította magáról, hogy a japán megszállás ellen küzdött. A KP úgy gondolja: „Hazugság nélkül lehetetlen nagy dolgokat véghezvinni.” A hatalomátvétel után a Kínai KP különböző mozgalmakat kezdeményezett és számtalan borzalmas gaztett okozója lett. Ezeknek a tényeknek a felfedése a Kínai KP biztos bukását jelentené.
A Fálun Gong a jószívűséget értékeli nagyra. Ez azt foglalja magában, hogy az ember minden cselekedeténél először másokra gondol, és csak azután saját magára, és az embertársaival mindig jóságosan bánik. A KP ezzel szemben mindig a „kegyetlen küzdelem, az érzelem nélküli támadás” mellett foglalt állást. Lei Feng, a Kínai KP példamutató hőse a következőket mondta: „Az embernek úgy kell bánnia az ellenséggel, mint a tél: kegyetlenül és érzéketlenül.” Valójában a kínai KP nemcsak az ellenséget kezeli ilyen módon, hanem a saját tagjait is. Még a KP alapítóit, a nagy tábornokokat és parancsnokokat, sőt az ország egyik elnökét is kegyetlenül kihallgatta, brutálisan ütlegelte és keményen megkínozta a saját pártjuk. Az osztályellenségek megölése még hajmeresztőbb volt. Ha a társadalomban jószívűség uralkodott volna, akkor a gonoszságra épülő zsarnoki politika és a KP tömegmozgalmai sohasem jöhettek volna létre.
A „Kommunista Kiáltványban” a következő áll: „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története.” Ez tükrözi a KP történelem- és világszemléletét. A Fálun Gong amellett áll ki, hogy a konfliktusokban az embernek előbb azon kell elgondolkodnia, hogy milyen hibát követett el ő saját maga az adott esetben. Ez a befelé irányuló és önuralomra alapuló szemlélet szöges ellentétben áll a KP harc- és támadásfilozófiájával, amely kívülre irányul.
A harc a fő módszer, amelyen keresztül a KP hatalomra jutott és képes volt továbbra is létezni. A Kommunista Párt egymás után kezdeményezte a politikai mozgalmakat, hogy elnyomhasson egyes csoportokat. Ezzel a módszerrel erősítette meg a hatalmát és élesztette fel a forradalmi harci szellemét. Az erőszak és a hazugság folyamatos megismétlése felerősíti az emberek félelmét. A KP ezen a módon tudja fenntartani a hatalmát.
Ideológiai szempontból a Kommunista Párt filozófiája szöges ellentétben áll a Fálun Gong elveivel.
2.2 A hit félelemnélküliséghez vezet, ezzel szemben a KKP az emberek félelmén keresztül őrzi meg politikai hatalmát
Azok az emberek, akik felismerték az igazi alapelveket, félelem nélküliek. A kereszténységet majdnem 300 éven keresztül üldözték. Számtalan keresztényt fejeztek le, égettek el, vagy fojtottak vízbe, sőt néhányukat még oroszlánok közé is vetették, de a keresztények ennek ellenére sem adták fel a hitüket. Amikor a buddhizmus a történelemben hasonló nehézségeken ment keresztül, a hívők hasonló állhatatosságot tanúsítottak.
Az ateizmus propagandájának egyik legfontosabb célja abban áll, hogy az emberekkel elhitesse, hogy sem mennyország, sem pokol, és még a jó megjutalmazása vagy a rossz megtorlása sem létezik. Így az embereket már nem fékezi a lelkiismeretük, és csak a hírnévre, valamint az élvezetre ügyelnek. Ezáltal az emberi természet gyengéi kihasználhatókká válnak, és így a fenyegetés és a személyes előnyökön keresztüli csábítás kifejthetik a hatásukat. Azok az emberek viszont, akik erős hittel rendelkeznek, képesek könnyedén venni az életet és a halált. A világ illúziói nem tévesztik meg őket. A földi élet csábításait és fenyegetéseit könnyedén veszik, melynek folytán a Kommunista Párt azon fáradozásai közepette, hogy ezeket az embereket manipulálja, tehetetlenné válik.
2.3 A Fálun Gong magas erkölcsi mércéje megszégyeníti a KP-t
Az 1989. június 4-i Tienanmen téri mészárlás után a KKP ideológiája csődbe ment. 1991 augusztusában az egykori Szovjetunió Kommunista Pártja összeomlott, amit nagy változások követtek Kelet-Európában. Ezt a KP fenyegetésnek tekintette, amely nagy nyomás alá helyezte és hatalmas félelmet váltott ki benne. A bel- és külpolitikai nehéz szituáció egy példa nélküli kihívás elé állította a KKP jogszerűségét és túlélését. Ebben az időszakban a KKP már nem tudta Marx, Lenin és Mao doktrínáját felhasználni párttagjai egyesítésére, így a követői hűségét széleskörű korrupción keresztül vásárolta meg. Más szóval: akárki is követte a KP-t, annak engedélyezte a KP, hogy korrupció és sikkasztás által olyan személyes előnyökhöz juthasson, amelyeket nem kapna meg az, aki nem KP-tag. Különösen miután Teng Hsziao-ping 1992-ben egy körutat tett Dél-Kínában [7], a kormányhivatalnokokon keresztül féktelenül fejlődött ki a korrupció és kizsákmányolás a részvény- és ingatlanpiacon. A prostitúció és a csempészet széles körben elterjedt. Pornográfia, szerencsejátékok, kábítószerek terjedtek el egész Kínában. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a Kommunista Pártban egy tisztességes személy sincs, de a nép már régen elveszítette a bizalmát a párt korrupció elleni fáradozásaiban, és az a meggyőződése, hogy a középső és magas pozíciójú kormányhivatalnokoknak több mint fele érintett a korrupcióban.
Egyidejűleg a Fálun Gong-gyakorlók erkölcsi mércéjét, akik az Őszinteség, Könyörületesség és Tolerancia elvei szerint művelték magukat, a kínai lakosság nagyra értékelte. Több mint száz millióan követték a Fálun Gong tanait és kezdték el tanulni a gyakorlatokat. A Fálun Gong olyan, mint egy tükör, amely megmutatja a KP saját hazugságát.
2.4 A Fálun Gong terjesztésének a szervezési módszere irigységet váltott ki a KP-ban
A Fálun Gong szájról szájra, szívtől szívhez terjedt. A Fálun Gong lazán szervezett, mindenki jöhet és mehet, ahogyan kedve tartja. Ez egy nagyon nagy különbség a KP szigorú szervezeti rendszeréhez képest. A szigorú szervezet ellenére a heti, illetve még gyakoribb politikai tanulókörök és csoportos aktivitások csupán a forma kedvéért léteztek. A KP-nak alig van olyan tagja, aki egyetért az ideológiával. A Fálun Gong-gyakorlók viszont saját indíttatásból ültetik át a gyakorlatba az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia elveit. Ezenkívül a gyakorlók száma lenyűgöző mértékben nőtt a Fálun Gong fizikai és mentális egészségre kifejtett jó hatása miatt. A Fálun Gong-gyakorlók saját döntésükből kifolyólag tanulmányozták Li Hongzhi úr műveit és költségmentesen adták tovább a tanításait. Mindössze hét éven belül a Fálun Gong-gyakorlók száma nulláról 100 millióra növekedett Kínában. Akkoriban, amikor reggel végezték a gyakorlatokat, Kína majdnem minden parkjában lehetett hallani a Fálun Gong-gyakorlatok kísérőzenéjét.
A KP azt állította, hogy a Fálun Gong egy vallás, és hogy a Fálun Gong a KP ellen „küzd”, azzal a céllal, hogy a saját oldalára állítsa a tömegeket. A valóságban a Fálun Gong a kínai elődök kultúrájában és hagyományaiban gyökerező egyfajta kultúrát és életmódot hoz az embereknek, amit a kínaiak régóta elveszítettek. A KP és Csiang Cö-min azért félnek annyira a Fálun Gongtól, mert tudják, hogy abban az esetben, ha ez a hagyományos erkölcs összefonódik a tömegekkel, olyan gyorsan terjed, hogy nincs erő, ami feltartóztathatja. A hagyományos világnézetet a KP elválasztotta a néptől és meghamisította. A hagyomány visszaállítása és a hagyományhoz való visszatérés tulajdonképpen a történelem választása. Ez az a visszatérés, amit a nép a nyomor és bánat után saját magától fog választani. Ez a választás kétségtelenül ahhoz vezet, hogy az emberek újra meg tudják különböztetni a jót a rossztól és el tudják magukat határolni a gonosztól. Ez természetesen egy teljes tagadása és elutasítása lenne mindannak, amit a Kínai Kommunista Párt mindig is terjesztett, és egy halálos csapást jelentene számára. Különösen miután a Fálun Gong-gyakorlók száma felülmúlta a KP tagjainak a számát, képzelheti el az ember, milyen nagyra nőhetett a KP félelme és irigysége.
A KP Kínában totális ellenőrzése alatt tarja a társadalom minden részét. Vidéken minden faluban van a pártnak egy helyi csoportja, a városokban minden szomszédsági közigazgatási irodában léteznek a párt helyi csoportjai. A hadseregben, a kormányban és a vállalatoknál is vannak a legkisebb egységekig terjedő pártszervezetek. A hatalom abszolút monopóliuma és a manipuláció a KP legjelentősebb eszköze a politikai hatalom fenntartása érdekében. A Kínai Népköztársaság alkotmányában megszépítve úgy nevezik: „a Párt vezető szerepének a megtartása”. A Fálun Gong gyakorlói nyilvánvalóan szívesebben tartják magukat az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia elveihez, mint mércéhez. Ez a KKP számára nem más, mint „a Párt vezető szerepének a tagadása”, ami teljesen elfogadhatatlan számára.
2.5 A KP azon a véleményen van, hogy a Fálun Gong a teizmusban hisz és ezzel kormánya jogosultságát fenyegeti
Az istenségekben való mély hit a KP számára bizonyára egy nagy kihívás, hiszen a KP-kormány jogosultságának az alapja az úgynevezett „történelmi materializmus”, amely szerint „az emberi világban kellene megteremteni egy paradicsomi állapotot”. Ebből az okból az embereknek a világ élcsapatára kell támaszkodniuk, más szóval a KP vezető szerepére. Ugyanakkor a KP ateizmusa megengedi az erkölcs, a jó és rossz tetszés szerinti magyarázatát. Így nem is létezik többé valódi erkölcs, és a jó-rossz közötti megkülönböztetés sem. Az embereknek elég arra emlékezniük, hogy a párt örökké nagyszerű, dicsőséges és mindig igaza van.
A teizmus viszont az embereknek a jó és a rossz megítéléséhez egy sor nagyszámú megváltoztathatatlan mércét állított rendelkezésre. Hogy egy dolog helyes vagy helytelen-e, a Fálun Gong művelői az Őszinteség, Könyörületesség és Tolerancia mércéi szerint ítélik meg. Ez nyilvánvalóan szintén egy akadály az „egységes gondolkodás” szempontjából, amit a KP keresztül szeretne vinni.
A Fálun Gong elnyomásának még nagyon sok okát lehetne felsorolni, mindenesetre a fent említett öt pont mindegyike már végzetes a KP számára. Egyidejűleg állíthatjuk azt, hogy Csiang Cö-min ezekből az okokból kifolyólag üldözi a Fálun Gongot. Csiang Cö-min az önéletrajzában feltüntetett hamis adatokon keresztül építette fel a karrierjét. Ezért érthető az „őszinteségtől” való félelme. Üstököshöz hasonlítható felemelkedését a nép elnyomásán keresztül élte meg, hogyan is tetszene neki a „könyörületesség” eszméje. Hatalmát a párton belüli harcok által tartja meg, hát persze, hogy hallani sem akar a „toleranciáról”.
Hogy Csiang Cö-min milyen kicsinyes és irigy, az már egyes banalitásokban is megmutatkozik. Yuyao városban, Zhejiang tartományban van a „Hemudu-romok [8] múzeuma”, ami, mint kulturális hagyaték szigorú védelem alatt áll. Korábban a tábláján „Hemudu-romok múzeum Qiao Shi” felirat állt. Amikor Csiang Cö-min 1992 szeptemberében meglátogatta a múzeumot és megpillantotta a táblát, komorrá vált az arckifejezése. Jiang kísérői között feszültté vált a légkör, mert tudták, hogy Csiang és Qiao Shi [9] nem kedvelték egymást, és azonkívül azt is, hogy ahol csak Csiang látogatást tett, ott szívesen hivalkodott, és feliratot kellett elhelyezni. Még akkor is, amikor a Jinan városi Közbiztonsági Hivatal közlekedésrendészeti osztályát és Zhengzhou város Nyugdíjas Mérnökök Egyesületét látogatta meg. A múzeum igazgatója nem mert fellépni a kicsinyes Csiang kiváltságai ellen, így a múzeum feliratát kicserélték. Amikor 1993 májusában a felújítás után újra megnyitotta kapuit, az új táblán Csiang felirata állt.
Mao Ce-tungról azt mondták, hogy egy alapos, mélyreható tartalmú négykötetes művet hagyott hátra. Teng Hsziao-ping a „válogatott műveiben” egy úgynevezett „macskateóriát”[10] mutat be, melyben a pragmatizmus ideológiáját támogatja. Ezzel szemben Csiang Cö-min a fejtörése ellenére is csak három mondatot adott ki, melyek a „három képviselet” cím alatt lettek ismertté. Miután ezeket könyv formájában kinyomtatták, a könyvet a Központi Bizottság szervezete minden szinten szétosztotta. Arra kényszerítették az embereket, hogy rendeljék meg a könyvet, csakis így lehetett eladni. A párttagok a legkisebb tiszteletet sem érzik Csianggal szemben, ellenkezőleg, mindenütt pletykálnak Csiangnak egy énekesnővel való botrányos viszonyáról, az „O Sole Mio” éneklésének a kínos epizódjairól, továbbá arról is, hogy a spanyol király jelenlétében fésülködött. Ezzel ellentétben Li Hongzhi, a Fálun Gong alapítója, bár csak polgári származású, mégis, ha előadást tartott Kínában, még tengerentúlról is jöttek professzorok, specialisták és egyetemi diákok. Számos doktor, diplomás akadémikus még több ezer kilométernyi repülőutat is felvállalt azért, hogy meghallgathassa az előadásait. Li Hongzhi gyakran több órán keresztül tartott könnyedén előadást, mindenféle jegyzet nélkül. Ezek után feljegyezték az előadásait és könyv formájában kiadták. Csiang Cö-min, aki olyan irigy, hiú és kicsinyes ember, mindezt nem tudta elviselni.
Csiang Cö-min egy meglehetősen léha és pazarló életet él, például megengedett magának egy privátrepülőgépet 900 millió jüanért. Már a legcsekélyebb indokból is kifizettetett a fiának egypár milliárd jüant, hogy az üzletelni tudjon. Arra használta fel az összeköttetéseit, hogy minden rokonát és bizalmasát magas hivatalba juttassa. Ha bizalmasai sikkasztásokat követtek el, minden lehető eszközt felhasznált annak érdekében, hogy megvédje őket. Ez megmagyarázza Csiang Cö-min nagy félelmét a Fálun Gong erkölcsi erejétől, de még jobban fél attól, hogy ténylegesen létezik a mennyország és a pokol, valamint a jó és a rossz viszonzása, amint ezt a Fálun Gong tanításaiban is olvashatjuk.
Bár Csiang Cö-min tartotta kezében a KKP-ban a legfelső hatalmat, szűkölködött politikai sikerekben és tehetségben. Ebből az okból kifolyólag mindig aggodalmaskodott, hogy a KKP-ban dúló brutális politikai küzdelem közepette megbuktathatják. Ilyen értelemben nagyon érzékeny volt a központi hatalmi pozíciójára. Riválisainak a kiiktatása céljából, például politikai ellenfelei, Yang Shangkun és Yang Baibing esetében, intrikát vetett be. 1997-ben, a KKP 15. plenáris ülésén és 2002-ben, a KKP 16. plenáris ülésén, többször is kierőszakolta azt, hogy a konkurenseit megfosszák a hivataluktól. Önmaga folyton-folyvást semmibe vette a törvényeket, semmi esetre sem akarta feladni a hatalmi pozícióját.
Amikor Csiang Cö-min a KKP főtitkáraként, a Tienanmen téri mészárlás után, 1989-ben egy sajtókonferenciát tartott, egy francia újságíró föltett neki egy kérdést azzal az egyetemista lánnyal kapcsolatosan, akit az 1989. június 4-i események miatt egy paraszttanyára küldtek, ahol téglát kellett hordania és a parasztok többször megerőszakolták. Jiang válasza így hangzott: „Nem tudom, hogy az, amiről beszél, igaz-e. Az a lány egy erőszakos elem. Ha ez igaz, akkor azt meg is érdemelte.” A kulturális forradalom idején Zhang Zhixin [11] csoportos nemi erőszaknak volt kitéve. Amikor a börtönben tartották fogva, a légcsövét elvágták, hogy ne kiálthassa ki az igazságot a kivégzésekor. Csiang valószínűleg azt gondolná, hogy meg is érdemelte. Könnyen láthatjuk Csiang gátlástalan és deviáns mentalitását és kegyetlenségét.
Mindezeket összefoglalva, Csiang zavaros pszichéje, a diktátori hatalomtól való függősége, brutális jellemvonásai, valamint az Igazságosságtól, Jószívűségtől és Toleranciától való félelme az oka annak, hogy elkezdte a Fálun Gong elleni megsemmisítő hadjáratát.
3. Miként húz hasznot Csiang Cö-min és a KP egymásból
Csiang Cö-min mind a kérkedéséről és csalásairól a politikában, mind a hozzá nem értéséről és tudatlanságáról is ismert. Noha Csiang Cö-min mindenképpen meg akarta semmisíteni a Fálun Gongot, hogy levezesse a haragját, egyedül nem volt elég hatalma a Fálun Gong-művelőkkel szemben, mivel a hagyományos kultúrában gyökereztek és egy széles bázissal rendelkeztek a társadalomban. A KP erőszakgépezetét és zsarnokságát ezekben az időkben már tökéletesítették, és ez éppúgy ki akarta irtani a Fálun Gongot. Éppen emiatt tudta Csiang Cö-min a KP főtitkáraként könnyedén, szinte gombnyomásra beindítani az üldözést, hasonlóan, mint amikor a szél segítségével fellobban a tűz. Az üldözésben mindketten teljesen egy hullámhosszon voltak, hasonlóan egy hegymászóhoz, aki a kiáltásával elindít egy lavinát.
Mielőtt még Csiang Cö-min parancsot adott volna a Fálun Gong elnyomására, a KP már megkezdte a megfigyelésekkel, vizsgálatokkal és hamis vádak kitalálásával teli hadjáratát. A KP, egy elkorcsosult szellemű jól szervezett szekta, gonosz ösztöne folytán már megérezte, hogy az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia fenyegetni fogja a létét. Még kevésbé tudta a gyakorlók nagy számát elviselni, amely egyre növekedőben volt. Ezekből az okokból kifolyólag már 1994-től kezdve rendőröket csempésztek be a Fálun Gong-csoportokba, akik mégsem találtak semmi kifogásolnivalót. Sőt, sokan ezek közül a rendőrök közül maguk is elkezdték a Fálun Gongot gyakorolni. A „Guangming Ribao” pártlap 1996-ban megjelentetett egy cikket, amely a Fálun Gong ideológiáját ok nélkül kritizálta, ezzel vétett a politikai irányvonal ellen, miszerint a qigong ellen „sem propaganda, sem beavatkozás és semmi fakalapács-kritika” nem alkalmazható. Ezek után a rendőrség és az úgynevezett „politikai feladatokkal megbízott tudósok” ismételten megpróbálták a Fálun Gongot zaklatni. 1997 elején Luo Gan, a KP Központi Bizottságának alárendelt Politikai és Jogi Bizottság titkára utasítást adott a Közbiztonsági Hivatalnak, hogy végezze el a Fálun Gong országos felülvizsgálatát. A cél vádak keresése volt ahhoz, hogy betilthassák a Fálun Gongot. A tartományokból viszont csak olyan beszámolók érkeztek, hogy a Fálun Gongban nincs semmi kivetnivaló. 1998 júliusában Luo Gan kiadta az 1998/555 számú utasítást a Közbiztonsági Minisztérium 1. számú hivatala részére, amelyet Politikai Biztonsági Hivatalnak is neveznek, hogy vizsgálja felül a Fálun Gongot. Ebben az utasításban a Fálun Gongot gonosz szektaként bélyegezte meg, és az összes országos közbiztonsági hivatalt utasította, hogy vesse alá egy vizsgálatnak a Fálun Gongot, hajtsa végre a Fálun Gong-csoportok szisztematikus beszivárgását és gyűjtsön bizonyítékokat. A nyomozás nem talált bizonyítékot a vád alátámasztására.
Ha a KP, egy gonosz lelkű jól szervezett szekta, egy üldözés végrehajtását tervezi, szüksége van valakire, aki ezt az üldözést elindítja. Erre vonatkozóan a KP vezető személyiségének a szava fontos szerepet játszik. Egy KP-vezető, mint egyén, egyidejűleg hordhat magában jó és gonosz emberi tulajdonságokat. Ha a jókat választja, a hatása átmenetileg megfékezheti a gonosz KP pártszellemét, viszont ha a gonoszságot választja, a KP pártszellemének a gonoszsága teljesen a felszínre jut.
Az 1989 június 4-i mészárlás előtt Zhao Ziyang, az KP akkori főtitkára az egyetemi diákok elnyomása ellen szavazott, viszont a 8 másik pártvezér, aki a KP-ban befolyással bírt, kitartott az elnyomás mellett. Teng Hsziao-ping azt mondta akkoriban: „200.000 embert megölni, 20 év stabilitásért cserébe.” Ez a 20 év stabilitás alapjában véve a KP 20 éves diktátori uralmát jelentette, amely megfelel az alapvető céljának, és amelyet éppen ezért meg is erősített.
A Politikai Hivatal Állandó Bizottságának 7 tagja közül Csiang Cö-min volt az egyetlen, aki a Fálun Gong üldözésének a megkezdését szorgalmazta. Ürügyként azt hozta fel, hogy a KP és az ország túléléséről van szó. Ez az érv megérintette a KP legérzékenyebb idegeit és felerősítette a harci készültségét. Csiang Cö-min saját hatalmának fenntartása megegyezett a KP céljával, amely egyedüli diktátori hatalomra tört.
1999. július 19-e estéjén Csiang Cö-min ülést tartott a KP legmagasabb rangú tagjaival. Semmibe vette az érvényben lévő törvényeket, visszaélt a politikai hatalmával abból a célból, hogy a többi tagot is a saját oldalára állíthassa. Csiang személyesen hozta meg a döntést, hogy kezdjék el az országos elnyomást, és a kínai kormány nevében betiltotta a Fálun Gongot, és ily módon vezette félre világszerte az embereket. Azóta a KP az általa irányított minden állami és politikai hatalmát és erőszakgépezetét beveti az ártatlan Fálun Gong-tömegek széleskörű üldözése céljából.
Mindenesetre elképzelhető az, hogy ez az elnyomás nem jöhetett volna létre, ha nem Csiang Cö-min, hanem valaki más lett volna a főtitkár. Ebből a szemszögből tekintve a KP is hasznot húzott Csiang Cö-minből.
Ha a KP nem halmozott volna fel annyi véres adósságot, és nem érezte volna magát fenyegetve a létében, ha a KP-nak nem lett volna gonosz és embermegvető természete, amely szemben áll az általános alapelvekkel, nem látott volna veszélyt a Fálun Gongban. A KP átfogó, a társadalom minden zugába betolakodó ellenőrzése nélkül Csiang Cö-min elnyomási szándéka nem kapott volna szervezési, anyagi, propagandai, diplomáciai és személyi támogatást. Továbbá Csiang nem kapott volna támogatást a börtönöktől, a rendőrségtől, a biztonsági szervezetektől, a hadseregtől, az úgynevezett demokratikus pártoktól, a szakszervezetektől, az Ifjúsági Liga bizottságaitól és a nőszövetségektől sem. Ebből a szempontból tekintve Csiang Cö-min húzott hasznot a KP-ból.
4. Miként húzott hasznot Csiang Cö-min a KP-ból a Fálun Gong üldözéséhez
Csiang Cö-min a KP szervezeti elvét használta, ami kimondja, hogy „minden párttag követi a Központi Bizottságot”, és a KP által irányított összes állami szervezetet, mint például a hadsereget, a médiát, a közbiztonsági hatóságokat, a rendőrséget, a fegyveres rendőregységeket, az állambiztonsági szerveket, a jogrendszert, a Népi Gyűlést, a diplomáciai testületet, az ál-vallási csoportokat stb. bevont a Fálun Gong üldözésének a végrehajtási folyamatába. A hadsereg, a félkatonai rendőrség és a rendőrség közvetlenül részesei voltak a Fálun Gong-művelők elrablásának és őrizetbe vételének. A média elvégezte Csiang Cö-min számára a hazugságok elterjesztését, abból a célból, hogy tönkretegyék a Fálun Gong hírnevét. Az állambiztonsági rendszer Csiang Cö-minnek személyesen állt a rendelkezésére. Ez a rendszer beszerzi és gyűjti az információkat, rágalmakat kohol, és hamis tényeket továbbít. Ahhoz, hogy bel- és külföldön megtéveszthessék az embereket, a Népi Gyűlés és az igazságszolgáltatás magukra öltötték a legitimáció és a jogállam köpönyegét, hogy álcázni tudják Csiang Cö-min és a KP bűneit. Ők Csiang Cö-min eszközeivé és védőpajzsává váltak. A rendőrség, az államügyészség és a bíróságok, amelyeknek kivitelezniük kellett a törvényt, maguk is törvénybe ütköztek ezzel, és így Csiang Cö-min bunkósbotjaivá züllöttek. A diplomáciai rendszer hazugságokat terjeszt a nemzetközi közösségben, politikai és gazdasági előnyökkel csábítja a külföldi kormányokat, a befolyásos politikusokat és a médiát, vagy megvesztegeti azokat, hogy ennek fejében hallgassanak a Fálun Gong üldözéséről.
A KP Központi Bizottságának egyik ülésén, amelyen a Fálun Gong kiirtásának a tervét beszélték meg 1999-ben, a következőket állította Csiang Cö-min: „Nem hiszem, hogy a Kommunista Párt nem tudja legyőzni a Fálun Gongot.” Ez a kijelentés felerősítette a KP szándékát és arra sarkallta, hogy megsemmisítse a Fálun Gongot. Az üldözés kivitelezésének fő tervében három nagy irányvonalat határoztak meg, mégpedig „Tegyétek tönkre a hírnevüket, juttassátok őket csődbe anyagilag, semmisítsétek meg őket fizikailag!” Ezek után országszerte megindult az elnyomókampány.
4.1 Információs zárlat a médián keresztül
A „tegyétek tönkre a hírnevüket” utasítást a KP abszolút ellenőrzése alatt álló média hajtja végre. 1999. július 22-én, tehát 3 nappal az első letartóztatási hullám után, a KP által irányított média elkezdte a széles körű országos propagandát a Fálun Gong ellen. Ragadjunk ki egy példát a pekingi CCTV-ből (Kínai Központi Televízió). 1999-ben a CCTV naponta megismételt egy 7 órányi felvett műsort, amely Li Hongzhi-nek, a Fálun Gong megalapítójának elferdített és megváltoztatott kijelentéseivel kezdődött. Ehhez még kitalált öngyilkosságok, gyilkosságok és az orvosi ellátás állítólagos megtagadása miatti halálesetek társultak. Kimerítettek minden lehetőséget, hogy a Fálun Gongot és annak alapítóját negatív propagandával rágalmazzák.
A legismertebb példák között szerepelt Li Hongzhi egy mondata, melyet egyszer a nyilvánosság előtt mondott: „A földgömb úgynevezett robbanására nem kerül sor.” Erre a média kihagyta a „nem” szót, hogy azt sugallja, hogy a Fálun Gong világvége elméleteket terjeszt. Ennél is szörnyűbb, hogy bűnözők által elkövetett bűncselekményeket fogtak a Fálun Gong-művelőkre, hogy az embereket világszerte félrevezessék. Például a Fálun Gong számlájára írtak egy gyilkosságot, amelyet Fu Yibin, egy őrült ember követett el Pekingben. Egy másik ember tettét, Zhejiang tartományból, aki megölt egy koldust, és további bűncselekményeket, amelyeket lelki betegek és gyilkosok hajtottak végre, szintén a Fálun Gongra fogták. A média gyűlöletet szított a lakosság körében, amely nem ismerhette az igaz körülményeket, úgyhogy a szörnyű üldözés, amelyet kezdetben a lakosság elítélt, később jogosnak látszott és végül támogatásra talált a lakosság körében.
Kereken 2000 újság, több mint ezer magazin, továbbá a televízió- és rádióadók százai, amelyek mind a KP abszolút ellenőrzése alatt álltak, tüstént mozgósították magukat és rágalmazó propagandát terjesztettek a Fálun Gong ellen, amely folyamat aztán átszivárgott az állami hírügynökségeken, mint a Xinhua, Zhongxin, Zhongtong, és a külföldi székhellyel rendelkező médián keresztül más országokba is. Hiányos statisztikai adatok szerint a KP médiája belföldön és külföldön, csak egy fél éven belül több mint 300.000 rágalmazó tudósítást és cikket tett közzé a Fálun Gongról, melyek sok ember józan ítélőképességét megmérgezték, hiszen azok számára az esetek valódisága rejtett maradt.
Ezenkívül a külföldi kínai követségeken és konzulátusokon nagy számban tettek közzé magazinokat, CD-ket és prospektusokat, amelyek kritizálták és „leleplezték” a Fálun Gongot. A kínai Külügyminisztérium weboldalán egy külön rovatot alakítottak ki e célra.
De ez még nem minden. 1999 végén Csiang Cö-min személyesen is beavatkozott. Az Új-Zélandon tartott „Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC, Asia-Pacific Economic Cooperation)” csúcstalálkozón Csiang Cö-min saját kezűleg osztotta ki egy tucat államfőnek a KP prospektusát, amely a Fálun Gongot rágalmazta. Ezt a kontárkodó és a pozíciójához nem illő viselkedést a nemzetközi közösség kinevette. Franciaországban Csiang Cö-min szintén vétett a kínai Alkotmány ellen, mikor a külföldi média előtt „gonosz szektának” nevezte a Fálun Gongot. Ezen a módon próbálta meg elérni a célját: „tegyétek tönkre a hírnevüket”.
Ennek eredményeképpen sötét felhők gyülekeztek az ország fölött, és úgy nézett ki, mintha visszatért volna a kulturális forradalom (1966-1976).
A legszörnyűbb eset az úgynevezett „önégetés” megrendezése volt 2001 januárjában, amelyet a Fálun Gong számlájára írtak, és a Xinhua hírügynökségen keresztül példátlan sebességgel az egész világon elterjesztettek. Ennek az „önégetésnek” a hitelességét később több nemzetközi szervezet is kétségbe vonta, közöttük az Egyesült Nemzeteket kiszolgáló NGO „International Educational Development (Nemzetközi Oktatási Fejlesztés Szervezet)” Genfben. Egy kérdésből kifolyólag egy munkatárs, aki részt vett az adás produkciójában, bevallotta, hogy ennek az adásnak egyes jeleneteit csak az esemény után vették fel. Azt teljesen kétségbe vonjuk, hogy ezek a filmben résztvevő, a halállal farkasszemet néző, állítólagos „Fálun Gong-tanítványok” belementek volna egy olyan együttműködésbe a KP hatóságaival, hogy az önégetés egyes jeleneteit még utólagosan is hagyják felvenni.
A hazugság kerüli a fényt. A koholt hazugságok mellett a KP egyidejűleg minden tőle telhetőt megtett, hogy akadályozza az információk áramlását. Megpróbált blokkolni minden külföldi jelentést a Fálun Gong-tevékenységekről, valamint megsemmisíteni minden Fálun Gong-könyvet és -anyagot. Drasztikus korlátozásokat vezettek be a külföldi médiával szemben, amikor megpróbáltak Fálun Gong-művelőkkel interjút készíteni. Vagy száműzték az újságíróikat Kínából, vagy hátrányokkal fenyegették őket a médiapiacon, úgyhogy visszatartották magukat és hallgattak.
Azok ellen, akik megpróbáltak a Fálun Gong-művelőkről és a brutális elnyomásról igaz információkat továbbítani külföldre, a KP szintén drasztikus intézkedéseket alkalmazott. 2001. február 19-én a rendőrség elrabolta és halálra verte a 60 éves Li Yanhua asszonyt, aki a Liaoning tartománybeli Dongjiang faluból, Dashiqiao város Nanlou gazdasági fejlesztési zónájából származott, mert információs anyagokat osztogatott a Fálun Gong üldözéséről. Bűntettének a leplezésére a rendőrség azt állította, hogy azért halt meg, mert megzavarodott a Fálun Gongtól. Egyedül a Qinghua egyetemen már több mint egy tucat docenst és diákot ítéltek szigorú börtönbüntetésre, mert információs anyagot terjesztettek a Fálun Gongról. Hét Fálun Gong-művelőt Chongqing városból komoly börtönbüntetésre ítéltek, mert felfedték, hogy a rendőrség megerőszakolta Wei Xingyant, egy Fálun Gongot művelő diáklányt a Chongqing egyetemről.
4.2 Pénzbüntetések, fosztogatások és az élethez való jog megvonása
A „juttassátok őket csődbe anyagilag” parancsot az egész államgépezet hajtotta végre. Az üldözés öt évében a Fálun Gong-művelők százezreire szabtak ki megfélemlítés gyanánt több ezer jüantól több tízezer jüanig terjedő pénzbüntetést. Ezeknek a pénzbüntetéseknek a kirovásához nem létezik semmi jogalap. A helyi önkormányzatok, a munkaegységek, a rendőrőrsök és a közbiztonsági osztályok önkényesen szabhatnak ki pénzbüntetéseket. A megbüntetettek nem kapnak semmiféle jogi jellegű iratot bizonylatként.
A lakások átkutatása egyszerűen rablásra és megfélemlítésre szolgál. Azoknak a Fálun Gong-művelőknek a lakását, akik továbbra is ragaszkodnak a Fálun Gong gyakorlásához, bármikor kirabolhatja a rendőrség. Azok, akik a fosztogatást végzik, pénzt és használati tárgyakat visznek el. Vidéken néha még a gabonát is elkobozzák, amely a parasztok túlélését biztosítja. Az elkobzott tárgyakra sincs semmiféle bizonylat. Többnyire azok tulajdonítják el a használati tárgyakat, akik kifosztják a házat.
Egyidejűleg a Fálun Gong-művelőket a munkahelyük elvesztésével is büntetik. A parasztokat azzal fenyegetik, hogy az állam visszaveszi a szántóföldjüket. A KP még a nyugdíjasokat sem hagyja békén. Sok nyugdíjasnál beszüntették a nyugdíj kifizetését és visszavették a lakását. Számtalan Fálun Gongot művelő üzletembernek kobozták el a vagyonát és fagyasztották be a bankszámláját.
Ennek a politikának a megvalósításához a KP beveti a közösségi és családi jótállást is. Ha egy üzemben Fálun Gong-művelők vannak, az üzemvezetőt és a kollégákat nem lehet előléptetni, és emellett megvonják tőlük a prémiumokat is. Ezen a módon szítanak gyűlöletet a Fálun Gong-művelők ellen a társadalomban. Ugyanakkor a Fálun Gong-művelők családtagjait is fenyegeti a munkahely elvesztése, az állam elkobozhatja a lakásukat, és a gyerekeiket kizárhatják az iskolából. Mindez a Fálun Gong-művelők anyagi csődbe juttatására szolgál, hogy ezúton kényszerítsék őket a hitük feladására.
4.3 Kínzás és önkényes gyilkolás
A legbrutálisabb parancsot: „semmisítsétek meg őket fizikailag” alapjában véve a közbiztonsági hivatalok, az államügyészség és a népbíróságok hajtják végre. A Minghui weboldal statisztikai adatai szerint az 1999. július 20-a óta eltelt több mint öt évben legalább 1143 halálesetet igazoltak, amelynél a Fálun Gong-művelők kínzás következtében hunytak el. Ezeket a haláleseteket több mint 30 tartományban, autonóm régióban és közvetlen kormányzati városban jegyezték fel. A legtöbb haláleset gyakorisági sorrendben a következő tartományokban történt: Heilongjiang, Jilin, Liaoning, Hebei, Shandong, Sichuan, Hubei és így tovább. A legfiatalabb áldozat a 10 hónapos Meng Hao volt, (egy Fálun Gong-művelő, Wang Lixuan asszony fia, Nanhenggou faluból, Qixia Sikou község, Yantai város, Shandong tartomány) a legidősebb egy 82 éves férfi (Yang Yongshou, Fálun Gong-művelő, Qingshan község második falujából, Yingshan megye, Nanchong város, Sichuan tartomány). A halálos áldozatok 51,3 %-a nő és ezek 38,8 %-a volt 50 év fölött. A KP hivatalnokainak nem hivatalos információi szerint a halálra üldözöttek valódi száma lényegesen fölülmúlja ezt a számot.
A Fálun Gong-művelőkkel szemben számtalan kínzási módszert alkalmaztak, mint a verés, korbácsolás, elektromos kínzóeszközök bevetése, fagyos hideg helyre való állítás, hosszú ideig tartó megkötözés, vasláncok felrakása a végtagokra, tűzzel való megégetés, vagy izzó vassal történő kínzás, hosszú ideig tartó felkötés, hosszú időn keresztüli állás vagy guggolás kikényszerítése, bambusznád vagy vasdrót átszúrása testrészeken, szexuális zaklatás és nemi erőszak, és még számtalan egyéb módszer. 2000 októberében a Masanjia átnevelő tábor börtönőrei 18 női Fálun Gong-művelőről letépték a ruhát és utána betaszították őket a férfi foglyok közé, ahol mindenki kedve szerint megerőszakolhatta és megalázhatta őket. Az ember felállíthatna egy véget nem érő listát a szörnyű gaztettekről.
Például a pszichiátriai kezeléssel való visszaélés a kínzások egyik fajtája. Az egészséges, szellemileg teljesen ép Fálun Gong-művelőket minden jogi alap nélkül elmegyógyintézetekbe zárják be. Gyanús injekciókat kapnak idegromboló gyógyszerekkel, oly módon, hogy egyesek részben vagy teljesen megbénulnak, és mások elveszítik a látásukat vagy a hallásukat. Néhányuk esetében elsorvadnak az izmok vagy károsodnak a belső szervek. Megint mások részben vagy teljesen elvesztik az emlékezetüket és gyengeelméjűekké válnak. Egyeseknek a szervezete nem bírja elviselni a gyógyszerek hatásait, és így röviddel azután meghalnak.
A kivizsgálás eredményei azt mutatják, hogy a Fálun Gong-gyakorlók „pszichiátriai kezeléssel” történő üldözése 23 tartományban, városban és autonóm területen fordult elő. A különböző tartományokban, városokban és kerületekben legalább 100 elmegyógyintézet vett részt az üldözésnek ebben a módszerében. Az esetek számát és eloszlását tekintve a Fálun Gong-művelők üldözése az idegromboló gyógyszereken keresztül olyan módszer, ami a legfelsőbb szinttől a legalsóig, szisztematikusan megszervezett és végrehajtott politika. Legalább 1000 szellemileg teljesen egészséges Fálun Gong-művelőt utaltak be kényszerrel az elmegyógyintézetekbe és kábítószer-elvonó intézetekbe. Sokan kaptak közülük injekciókat vagy egyszerre kaptak többféle gyógyszert, amelyek tönkreteszik a központi idegrendszert. Ezenkívül hosszú időre megkötözték őket vagy elektromos kínzóeszközökkel kínozták őket. Legalább 15 ember vesztette el ilyen módon az életét.
4.4 A 610-es iroda az igazságügyi rendszer fölött áll
A KP Politikai Hivatalának az ülésén, 1999. június 7-én Csiang Cö-min minden alap nélkül rágalmazta a Fálun Gongot, és a „Fálun Gong kérdés kezelését” úgy sorolta be, mint egy politikai küzdelmet. A Fálun Gongot politikai ellenfélnek nyilvánította ki és ezzel felheccelte a Kína Kommunista Párt harci szellemét. Ezek után megadta az utasítást egy „központi vezető csoport” megalapítására, amely a „Fálun Gong kérdését fogja kezelni”. A hivatalos alapítási dátum (június 10-e) alapján a hivatal neve „610-es iroda” lett. Azóta a 610-es irodát minden kormányzati szinten létrehozták és ez a hivatal felelős minden konkrét intézkedésért, ami a Fálun Gong elnyomásának érdekében történik.
A KP-nak alárendelt Politikai és Jogi Bizottság, a média, a Közbiztonsági Hivatal, az államügyészségek, a népbíróság és az Állambiztonsági Hivatal – ők mindannyian Csiang Cö-min kiszolgálói. A látszat szerint a 610-es iroda az Államtanács alá van rendelve; a valóságban ez a KP-nak egy szerve, amely a kormányrendszeren kívül helyezkedik el. Ennél fogva a 610-es irodát semmilyen törvényes határozat és állami rendelet sem korlátozza. Ez egy abszolút hatalmi igénnyel rendelkező szerv, amely az állami és jogrendszer fölött áll és számtalan állami erőforrás fölött tud rendelkezni. Ez egy ahhoz hasonló szervezet, mint ami a Gestapo volt a harmadik birodalomban. Miután Csiang Cö-min kiadta a parancsot a Fálun Gong elnyomására, a Xinhua hírügynökség 1999. július 22-én nyilvánosságra hozta a KP Szervezeti Osztálya vezetőjének a beszédét és a Propagandaminisztérium vezetőjének a beszédét, akik Csiang Cö-mint hivatalosan támogatták a Fálun Gong üldözésében. Mindez azt mutatja, hogy Csiang Cö-min utálatos terve a KP egész szervezeti rendszerében támogatást talált.
Számtalan esetben igazolódott be, hogy a biztonsági hivatalok, államügyészségek és bíróságok semmilyen joggal nem rendelkeztek önállóan kezelni azokat az eseteket, amelyek a Fálun Gongot érintették, hanem mindannyiuknak a 610-es iroda utasításait kellett követniük. Ha a Fálun Gong-művelők családtagjai feljelentést akartak tenni a nyilvános biztonsági hivataloknál, az államügyészségnél vagy a bíróságoknál, mert a családtagjaikat letartóztatták, bezárták vagy halálra kínozták, azt kapták válaszul, hogy ezt a dolgot a 610-es irodának kell eldöntenie.
A 610-es iroda létezésének nincs semmiféle jogalapja. Ha utasításokat ad a KP szerveinek, ezekről többnyire nincs semmilyen írásos okmány, minden csak élőszóban van átadva. Ezenkívül kiadta az utasítást, hogy senkinek, aki a szóbeli utasításokat hallotta, nem szabad a hallottakat video- vagy audiokazettára felvennie, még csak jegyzetelnie sem szabad.
Egy ilyen ideiglenes intézményt alapítani a KP-nak egy bevált módszere, amelyet a múltban már gyakran alkalmazott. Minden politikai kampányt, amely arra szolgált, hogy a másképp gondolkodókat eltegyék az útból, az ilyen országszerte alapított ideiglenes intézményeken keresztül hajtotta végre, éppen úgy, mint például a kulturális forradalom alatt, amikor a „Központi Kulturális Forradalom Csoporton” keresztül „vitte véghez a kulturális forradalmat”.
A KP erőszak- és terroruralmának hosszú folyamata alatt szisztematikusan építette fel a világ leggonoszabb államterrorizmusát erőszak, hazugságok és információzárlat segítségével. Ez juttatta a KP-t a világ élvonalába a brutalitás és a hazugság terén. A méreteiben és a borzalmaiban az üldözésnek nincs párja. A múltban a KP sok tapasztalatot szerzett a politikai mozgalmakban és egy sor szisztematikus és hatékony módszert fejlesztett ki az emberek elnyomására, üldözésére és megölésére. Ezek a módszerek szörnyűek, alattomosak és hazugok. Az előszóban említett példában a férj nem tudta tovább elviselni a rendőrség sértegetéseit és fenyegetéseit, és ezért megfojtotta a feleségét. Ez az ijesztő következménye annak, hogy a média segítségével történő csalásokon, politikai nyomás gyakorlásán, csoportfelelősség kicsikarásán, fenyegetésen, valamint más államterrorista intézkedésen keresztül a KP elferdíti az emberi természetet és szítja az emberek gyűlöletét.
4.5 A hadsereg bevetése és az államvagyonnal való visszaélés
A hadsereg fölötti uralom lehetővé teszi a KP számára, hogy önkényesen és aggályok nélkül elnyomja a polgárokat. A Fálun Gong jelenlegi elnyomására Csiang Cö-min nemcsak a rendőrséget és a fegyveres rendőrséget vetette be, hanem a hadsereget is. Amikor 1999 júliusában és augusztusában békés polgárok milliói akartak petíciókat benyújtani a Fálun Gong elleni igazságtalanságok ellen Pekingben, több helyen állomásoztak katonák. Minden fontosabb úton, ami Pekingbe vezetett felfegyverzett katonákat lehetett látni. Ezek együttműködtek a rendőrséggel, hogy elfogják és letartóztassák azokat a Fálun Gong-művelőket, akik petíciót akartak benyújtani. Csiang Cö-min azért vetette be a KP fegyveres erőit, hogy utat nyisson a szörnyű üldözésnek.
A KP állami vagyon fölötti ellenőrzése lehetővé tette, hogy Csiang Cö-min finanszírozhassa a Fálun Gong üldözését. Liaoning tartományban az igazságügyi hatóság egyik magas hivatalnoka elismerte a Masanjia átnevelő tábor gyűlésén: „A Fálun Gong elleni küzdelemre felhasznált anyagiak már egy háború kiadásait is fölülmúlták.”
Azt ugyan nem lehet kideríteni, milyen magas összeget adott ki a KP az állami vagyonból és a polgárok megtakarításaiból, de egy gyors elemzés sejteti, hogy csillagászati összegekről lehet szó. A Közbiztonsági Hivatal belső információi szerint csupán a Fálun Gong-művelők Mennyei Béke terén történő letartóztatására fordított összeg naponta 1,7 és 2,5 millió jüan között mozgott, ami évi 620-910 millió jüant jelent. Egy becslés szerint Csiang Cö-min több millió embert vett fel a Fálun Gong üldözésére, közöttük rendőröket a rendőrőrsökre és a közbiztonsági hivatalokba, és a 610-es iroda munkatársait minden politikai szinten. Az erre a célra alkalmazott személyek a városoktól a legtávolabbi falvakig szóródnak szét. Az erre fordított fizetések körülbelül évi 100 milliárd jüan körül mozoghatnak. De ez még nem minden. Csiang Cö-min roppant nagy összegeket adott ki munkatáborok, agymosó-központok, agymosó-táborok stb. kiépítésére és a Fálun Gong-művelők bezárására. Például 2001 decemberében Csiang Cö-min 4,2 milliárd jüant adott ki agymosó-központok és -táborok kiépítésére, amelyek a Fálun Gong-művelők átnevelésére szolgálnak. Ezenkívül Csiang Cö-min pénzzel ösztönzött sok embert arra, hogy részt vegyen a Fálun Gong üldözésében. Több területen kapott az ember 1.000-től 10.000 jüanig terjedő jutalmat, ha elfogott egy Fálun Gong-művelőt. Su asszony, a Masanjia átnevelő tábor igazgatónője, annak a tábornak, ahol a legborzalmasabb üldözési eseteket jegyezték fel, egyszer 50.000 jüant kapott a KP-tól jutalmul, Shao asszony, az igazgatóhelyettes pedig 30.000 jüant kapott.
A KP akkori főtitkára, Csiang Cö-min a kezdeményezője és irányítója ennek a szörnyű üldözésnek. Csiang felhasználta a KP politikai kampányának a mechanizmusát, hogy elindíthassa a Fálun Gong üldözését. Ő biztosan nem háríthatja el a felelősségét magáról emiatt a történelmi bűncselekmény miatt. Másrészt a KP erőszakgépezete nélkül, amelyet hosszú időn keresztül próbáltak ki, Csiang nem indíthatta volna el és nem hajthatta volna végre ezt a gonosz üldözést.
Csiang Cö-min és a KP kölcsönös kihasználják egymást. Azt kockáztatják, hogy a világ elítéli, hogy szembeszállnak az Igazsággal, az Együttérzéssel és a Toleranciával egy személy és egy párt önző érdekeiért. Ez az igazi ok arra, hogy ezt az abszurd bűncselekményt egyáltalán végre lehetett hajtani.
5. Csiang Cö-min belülről bomlasztja fel a KP-t
Csiang Cö-min kihasználta a KP eredendő gonoszságát, és elindíttatta az üldözést azok ellen az emberek ellen Kínában, akik az Őszinteség, Könyörületesség és Tolerancia értekeit követik, és mindezt személyes érdekek céljából tette. A harcot egy olyan erő ellen vették fel, amely a jóra irányul, előnyös az állam és a társadalom számára, és semmi kárt nem okoz. Ez az üldözés nemcsak az országot és a népet döntötte katasztrófába és bűnös vétekbe, hanem végül magát a KP-t is fel fogja bomlasztani.
Csiang Cö-min kihasználja a KP-t és a történelemből ismert minden módszert felhasznál, hogy eljárhasson a Fálun Gong ellen. A törvények, az erkölcs és az emberiség mind nagy károkat szenvedtek el, és ez pontosan az ország kormányzása alapjának az elvi szétrombolásához vezet.
A Csiang Cö-min körüli csoport beveti az állam minden elgondolható pénzügyi, anyagi és emberi erőforrását, hogy eljárhasson a Fálun Gong ellen. Ez egy különösen nagy terhet rótt az államra és a társadalomra és a pénzügyi rendszert nagy nyomás alá helyezte. A KP ezt a zátonyra futó üldözést nem fogja tudni hosszú ideig folytatni. Ezt csak a nép megtakarításainak a jogtalan elsajátításával, államkötvények kibocsátásával és a külföldi befektetések ösztönzésével tudja fenntartani.
A KP és Csiang Cö-min ennek az üldözésnek a keretében sokrétű alattomos és csaló trükköket, valamint erőszakos és brutális módszereket alkalmazott. A KP által gyűjtött összes gonosz tapasztalat teljes mértékben bevetésre kerül a Fálun Gong üldözése során.
A KP és Csiang Cö-min szintúgy bevetették a médiát a Fálun Gong rágalmazására, hogy igazolják az elnyomást és az üldözést. De az ember nem tudja a tüzet papírba csomagolni. Ha az üldözés meghiúsulása után minden hazugság és gonoszság napvilágra kerül, és az emberek felismerik ennek a nagy mértékét, a KP propagandagépezete nem fogja tudni továbbra is megtéveszteni a népet. Akkor a KP elveszti majd a hitelességét és az emberek bizalmát.
Amikor Csiang Cö-min 1999-ben elkezdte a Fálun Gong üldözését, azt gondolta, hogy három hónapon belül le tudja söpörni a Fálun Gongot Kína térképéről. Ámde ő és a KP alábecsülték a Fálun Gong erejét, a hagyomány és a hit erejét.
Ősi idők óta a gonoszság nem tudja legyőzni az őszinteséget. A gonosz nem tudja kiirtani a jóságot az emberek szívéből. Öt év telt el. A Fálun Gong még mindig Fálun Gong és elterjedt az egész világon. Ebben az őszinteség és a gonoszság közötti erőpróbában Csiang Cö-min és a KP súlyos vereséget szenvedtek. Alávaló, brutális és gonosz természetük teljességében a napvilágra került. Csiang Cö-min ma már teljesen hitelét vesztette, valamint nagy bel- és külpolitikai nehézségekbe ütközött. Számtalan feljelentéssel néz szembe, amely bíróság elé akarja állíttatni őt, hogy számot adjon a bűntetteiről.
Eredetileg a KP ezen az elnyomáson keresztül akarta a zsarnoki hatalmát megerősíteni, de végül is ez nem sikerült neki, sőt ellenkezőleg, ebben teljesen kimerítette a saját energiáját. A KP most már annyira tönkrement, hogy már nem lehet megmenteni. Olyan, mint egy elrohadt, kiszáradt fa, amely egy széllökés nélkül is magától összeomlik. Minden próbálkozás a KP életben tartásáért a történelem menete ellen szól. Nemcsak hiábavaló marad, hanem az ember tönkreteszi a saját jövőjét is.
Utószó
A KP egykori főtitkára, Csiang Cö-min az előidézője és irányítója ennek a borzalmas üldözésnek. Átfogóan kihasználta a KP hatalmi helyzetét, büntetési módszereit és a politikai kampányok mechanizmusait, és kezdeményezte a Fálun Gong üldözését. Elkerülhetetlen felelősséget visel ezért a történelmi bűncselekményért. A KP nélkül Csiang Cö-minnek egyáltalán nem lett volna lehetséges az üldözést elindítani és végrehajtani. A KP a megalapítása óta szemben áll az őszinteséggel és jószívűséggel. Elnyomja az embereket és üldözésüket a különleges képességei egyikének tekinti. A KP vezéreszméjével, miszerint „egyetlenegy párt uralja az egész világot”, a KP a gondolatellenőrzésen keresztül építi fel a bázist totális uralma számára. A természete alapján a KP fél az igazságosságtól, könyörületességtől és a toleranciától és gyűlöletet táplál a Fálun Gong ellen. Éppen ezért a Fálun Gong üldözése elkerülhetetlen. Az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia elnyomásában, amelyben Csiang Cö-min és a KP kölcsönösen kihasználják egymást, a hamis, a gonosz, az erőszakos, a mérgezett, a rosszindulatú és a korrupt van előmozdítva. Ennek az erkölcs átfogó romlása és a társadalmi légkör rosszabbodása a következménye, amely mindenkit érint.
Kína Kommunista Pártja és Csiang Cö-min kölcsönösen kihasználták egymást, ami ahhoz vezetett, hogy a sorsuk összekapcsolódik. A Fálun Gong most vádat emel Csiang Cö-min ellen. Elképzelhető, hogyan néz ki a KP sorsa, ha eljön az a nap, amelyen Csiang Cö-mint bíróság elé állítják majd.
Az égi törvények nem engedik meg, hogy olyan sok jó embert, aki az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia szerint éli az életét, embertelenül üldözzenek. Csiang Cö-min és a KP bűntettei lényegbevágó és örökös leckék lesznek az emberiség számára.
Jegyzetek
[1] http://en.minghui.org/emh/articles/2004/6/7/48981p.html, Eyewitness Account: Dafa Practitioner Ms. Zhang Fuzhen was Injected with a Poisonous Drug and Died in Extreme Pain | Falun Dafa – Minghui.org
[2] http://en.minghui.org/emh/articles/2004/9/25/52796.html, Falun Dafa Practitioner Ms. Yang Lirong in Dingzhou City, Hebei Province Murdered by Deceived Husband | Falun Dafa – Minghui.org
[3] A Minghui által 2004. november 15-én közzétett jelentésből, interjú Wang Yuzhi asszonnyal, akit több mint száz napig kínoztak a Wanjia kényszermunkatáborban.
[4] Chen Yun (1905–1995) a kommunista Kína egyik legbefolyásosabb vezetője volt. Chen évtizedekig a Politikai Hivatal Állandó Bizottságának tagja volt, és 1987 és 1992 között a Központi Tanácsadó Bizottság elnöke volt.
[5] 1989. június 4-én a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) fegyvertelen diákokat támadott meg, akik a demokráciáért tüntettek a Tienanmen téren. A PLA százakat ölt meg – talán ezreket – egy olyan eseményen, amelyet ma Tienanmen téri mészárlásnak neveznek.
[6] A „qigong” egy általános kifejezés kínaiul az energiagyakorlatokra. A qigongnak sok iskolája van. Ezek többsége a hagyományos spirituális hiedelmekben gyökerezik. A Fálun Gong a qigong egyik formája.
[7] 1992-ben Teng Hsziao-ping, aki hivatalosan már nem volt hatalmon, de még mindig a legbefolyásosabb ember volt Kínában, a Hongkonghoz közeli dél-kínai Shenzhen városába utazott és beszédeket tartott, amelyekben a szocialista piacgazdaságot támogatta Kínában. Teng útját nagyrészt úgy tekintik, mint Kína gazdasági reformjainak az újjáélesztését, amelyek az 1989-es Tienanmen téri mészárlás óta szunnyadtak.
[8] A Hemudu kultúra 7000 éves romjai, amelyeket 1973-ban fedeztek fel, egy fontos kínai neolitikus falu romjai.
[9] Qiao Shi (1924–2015) 1993 és 1998 között az Országos Népi Gyűlés elnöke volt.
[10] Teng Hsziao-ping egyszer azt mondta: „Nem számít, hogy egy macska fekete vagy fehér, egy macska addig jó, amíg egeret fog”, ami alatt azt értette, hogy a gazdasági reformok célja az, hogy jólétet hozzon az embereknek, akár szocialista, akár kapitalista formában.
[11] Zhang Zhixin (1930–1975) egy női értelmiségi volt, akit a KKP halálra kínzott a kulturális forradalom idején, mert nyíltan elmondta az igazságot.